Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Péter beszéde Kornéliusz házában

³⁴ Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! ³⁵ Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. ³⁶ Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. ³⁷ Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.

³⁸ Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. ³⁹ Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, ⁴⁰ de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. ⁴¹ Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.

⁴² Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. ⁴³ A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”

Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!

31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”

Új élet Krisztusban

3 Mivel Krisztussal együtt feltámadtatok a halálból, a mennyei dolgokra törekedjetek, hiszen Krisztus is a mennyben ül, Isten jobb oldalán! ² A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek! ³ Hiszen meghaltatok, az új életetek pedig Krisztussal együtt Istenben van elrejtve. ⁴ Igen, a mi új életünk már Krisztusban van, s amikor majd ő megjelenik, akkor vele együtt ti is dicsőségesen megjelentek.

Péter beszéde Kornéliusz házában

³⁴ Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! ³⁵ Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. ³⁶ Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. ³⁷ Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.

³⁸ Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. ³⁹ Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, ⁴⁰ de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. ⁴¹ Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.

⁴² Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. ⁴³ A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”

A tanítványok üresen találják Jézus sírját^(A)

20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. ² Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”

³ Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. ⁴ Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. ⁵ Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. ⁶ Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. ⁷ Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. ⁸ Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. ⁹ Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.

Jézus megjelenik a magdalai Máriának^(B)

¹⁰ Ezután a tanítványok hazamentek, ¹¹ Mária pedig ott maradt zokogva a sír előtt. Közben lehajolt, és benézett a sziklasírba. ¹² Két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt: egyik a feje, a másik a lába helyén.

¹³ Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”

Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴ Majd hátranézett, és látta, hogy egy férfi áll a háta mögött. Jézus volt az, de Mária nem ismert rá.

¹⁵ Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”

Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el a testet, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”

¹⁶ Jézus ekkor a nevén szólította: „Mária!”

„Rabbuni!” — kiáltott fel Mária, miután Jézus felé fordult. (Ez a héber szó azt jelenti: „Mester”.)

¹⁷ „Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”

¹⁸ Ezután Mária elment a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.

Jézus feltámadásának örömhíre^(A)

28 A szombat utáni nap volt a hét első napja. Ennek a hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.

² Ekkor erős földrengés támadt, mert az Örökkévaló angyala leszállt a Mennyből, elhengerítette a követ a sír bejárata elől, és ráült. ³ Az angyal úgy fénylett, mint a villámlás, és a ruhája hófehér volt. ⁴ Akik a sírt őrizték, annyira megijedtek tőle, hogy reszkettek a félelemtől, és olyanok lettek, mint a halottak.

⁵ Az angyal megszólította az asszonyokat: „Ti ne féljetek! Tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek. ⁶ Nincs itt, mert feltámadt a halálból, ahogyan azt előre megmondta. Gyertek csak, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! ⁷ Azután siessetek a tanítványaihoz, és mondjátok meg nekik: »Jézus feltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meg fogjátok látni őt.« Ezt az üzenetet hoztam nektek.”

⁸ Erre az asszonyok ijedten, de nagy örömmel elsiettek a sírtól, hogy hírt vigyenek a tanítványoknak. ⁹ Útközben hirtelen maga Jézus állt meg előttük, és köszöntötte őket: „Békesség!” Az asszonyok leborultak a lába előtt, és imádták őt. ¹⁰ Jézus ekkor ezt mondta: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg a testvéreimnek, hogy menjenek Galileába! Ott majd meglátnak engem.”