Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
2 Hallgass meg, Uram,
figyelj könyörgésemre!
3 Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
ki állhat meg előtted?
4 De te megbocsáthatsz nekünk!
Ezért félnek és tisztelnek téged.
5 Én az Örökkévaló segítségét várom!
Rá várok, hogy megsegítsen,
és ígéretében bízom!
6 Az Örökkévalóra várok,
úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
mint az őrök a hajnalt!
7 Izráel, az Örökkévalóban bízz,
mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
biztosan meg tud menteni!
8 Bizony, meg is szabadítja ő
Izráelt minden bűnétől!
Bevezetés
1 Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben[a] élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában. 2 Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében[b] történt. 3 Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén[c], a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.
8 Te azonban, ember fia, ne lázadj ellenem, és ne légy engedetlen, mint ez a nép! Figyelj arra, amit neked mondok, és hallgass rám: nyisd ki a szád, és edd meg, amit neked adok!”
9 Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlik ki felém, amely könyvtekercset tartott. 10 Kiterítette előttem, és láttam, hogy a tekercs mindkét oldala tele van írva sírással, jajgatással és gyászénekkel.
3 Ezt mondta: „Ember fia, edd meg, amit itt látsz! Edd meg ezt a könyvtekercset, azután menj, és mondd el Izráel népének!”
2 Akkor nekem adta a könyvtekercset, én pedig kinyitottam a számat és megettem. 3 Azután azt mondta: „Ember fia, egészen töltsd meg a gyomrodat ezzel a könyvtekerccsel, amelyet én adok neked! Egész bensőd teljen meg vele!”
Akkor megettem a könyvtekercset, amely édes volt a számban, mint a méz.
Az angyal és a kis könyvtekercs
10 Ekkor újra láttam: egy hatalmas angyal jött le a Mennyből. Felhőbe öltözött, és a feje körül szivárvány volt. Arca a naphoz, lábai pedig tűzoszlopokhoz hasonlítottak. 2 Kezében egy kis, nyitott könyvtekercset tartott. 3 Jobb lábával a tengeren, bal lábával a szárazföldön állt. Hatalmasat kiáltott, amely úgy hangzott, mint az oroszlán ordítása. Ekkor a hét mennydörgés is megszólalt. 4 Már éppen le akartam írni, amit mondott, de hangot hallottam a Mennyből: „A hét mennydörgés szavait ne írd le, hanem tartsd titokban!”
5 Ekkor az angyal, aki egyik lábával a tengeren, a másikkal a szárazföldön állt, jobb kezét felemelte az égre. 6 Megesküdött arra, aki örökké él, és aki teremtette a Mennyet és a benne élőket, a Földet és a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket. Azt mondta: „Nem lesz több haladék! 7 Azokban a napokban, amikor a hetedik angyal is trombitálni kezd, beteljesül Isten titkos terve — pontosan úgy, ahogy Isten örömüzenetként előre kijelentette szolgáinak, a prófétáknak.”
8 Ezután ugyanaz a mennyei hang szólt hozzám: „Menj, és vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengeren és a szárazföldön áll!”
9 Ekkor odamentem az angyalhoz, és kértem tőle a kis könyvtekercset. Ő ezt mondta: „Fogd, és edd meg! A gyomrodban keserű lesz, de a szádban édes, mint a méz.” 10 Átvettem az angyaltól a tekercset és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de miután lenyeltem, a gyomrom megkeseredett tőle. 11 Azután ezt hallottam: „Újra prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center