Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
146 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Lelkem, dicsérd az Örökkévalót!
2 Dicsérem az Örökkévalót,
amíg csak élek!
Dicséretet énekelek Istenemnek,
amíg csak vagyok!
3 Ne a vezetőkben bízzatok,
ne az emberek fiaiban,
mert nem tudnak megmenteni!
4 Hiszen lelkük elszáll,
testük a földbe tér vissza,
és terveik szertefoszlanak.
5 De akinek Jákób Istene a segítsége,
aki az Örökkévalóban, Istenében bízik,
milyen boldog az!
6 Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet,
a Földet, a tengert, és mindent ami bennük él.
Hűségesen megőrzi ő,
akik benne bíznak!
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottnak,
kenyeret ad az éhezőnek,
az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!
8 Az Örökkévaló megnyitja a vakok szemét,
az Örökkévaló felemeli az elesetteket,
az Örökkévaló szereti az igazszívűeket,
9 az Örökkévaló megvédi a jövevényeket,
segíti az árvákat és özvegyeket,
de a gonoszok terveit felforgatja!
10 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
Istened uralkodik nemzedékről nemzedékre, Sion!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
9 Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
11 Morgolódunk, mint a medvék,
mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
szabadulást, de távol marad,
12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
és jól ismerjük bűneinket:
13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
hazug szavakat forgattunk szívünkben,
és hazugságot szólt a szánk.
14 A jogosság vereséget szenvedett,
s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
15 Nem maradt a hűségből semmi sem,
aki pedig tartózkodik a gonosztól,
azt kirabolják.
Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
hogy nincs törvény és igazság.
16 Látta, hogy nincs senki,
nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
karja szerzett győzelmet,
igazsága segített neki.
17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
s a féltő szeretet[a] palástját terítette vállára.
18 Megfizet mindenkinek tettei szerint,
haraggal ellenfeleinek,
bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
Saul találkozik Jézussal
9 Saul[a] ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz, 2 és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő[b] zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.
3 El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, 4 ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”
Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. 6 De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. 8 Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. 9 Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.
10 Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!”
Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”
11 Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás[c] házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik, 12 és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”
13 Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi gonoszságot követett el a tanítványaid ellen Jeruzsálemben. 14 Ide is azért jött, mert felhatalmazást kapott a főpapoktól, hogy letartóztassa azokat, akik benned hisznek.”
15 De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is. 16 Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.”
17 Ekkor Anániás elindult, bement Júdás házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.” 18 Abban a pillanatban Saul úgy érezte, mintha pikkelyek hullottak volna le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett, 19 és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.
Saul Damaszkuszban
Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban. 20 Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center