Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Sámuel királlyá keni Dávidot

16 Az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Már határoztam felőle: nem lesz többé Izráel királya. Töltsd meg az olajtartódat^[a], és indulj el, mert Betlehembe küldelek, Isaihoz! Az ő fiai közül választottam új királyt magamnak.”

² De Sámuel ezt kérdezte: „Hogyan mehetnék oda? Ha Saul megtudja, biztosan megölet engem!”

„Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: »Azért jöttem, hogy az Örökkévalónak áldozzak.« ³ Hívd meg Isait az áldozatra, azután majd megmondom, mitévő legyél. Azt kend fel királynak, akit mutatok neked!”

⁴ Sámuel engedelmeskedett, és az Örökkévaló szava szerint elment Betlehembe. Amikor megérkezett, a város vezetői félve kérdezték: „Sámuel, békés szándékkal jöttél?”

⁵ „Igen — felelte ő —, békés szándékkal. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Örökkévalónak. Szenteljétek meg magatokat, és ti is jöjjetek el, amikor az áldozatot bemutatom!” Isait és a fiait is megszentelte Sámuel, és meghívta az áldozat bemutatására.

⁶ Amikor Isai és fiai megérkeztek, Sámuel meglátta Eliábot^[b], és ezt gondolta: „Biztosan ő az Örökkévaló fölkentje, akit kiválasztott!”

⁷ De az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Ne arra tekints, hogy milyen szemrevaló külsejű, vagy daliás termetű, mert nem őt választottam. Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.”

⁸ Ezután szólította Isai a második fiát, Abinádábot, és Sámuelhez vezette, aki ezt mondta: „Nem, ő sem az Örökkévaló választottja.”

⁹ Majd Sammát vezette Isai Sámuelhez, aki ismét ezt mondta: „Ő sem az, akit az Örökkévaló választott.”

¹⁰ Isai a fiai közül hetet már sorra odavezetett Sámuelhez, de a próféta mindegyikre ugyanazt mondta: „Nem, nem ő az Örökkévaló választottja.”

¹¹ Végül Sámuel ezt kérdezte Isaitól: „Mindegyik fiad itt van már?”

„Nem, van még egy, a legkisebbik, de ő a juhokat őrzi a mezőn” — válaszolt Isai.

„Akkor sürgősen küldj érte valakit, mert addig nem ülünk asztalhoz, amíg ő ide nem ér” — mondta Sámuel.

¹² Isai elhívatta legkisebb fiát, és Sámuel elé állította. Ez a fiú pirospozsgás arcú^[c], szép termetű és ragyogó szemű volt. Akkor az Örökkévaló szólt Sámuelnek: „Ő az! Őt kend föl!”

¹³ Sámuel vette az olajtartóját, és a fiú fejére öntötte az olajat. Így kente föl testvérei előtt a legkisebb fiút. Ekkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Dávidot — mert így hívták —, és attól kezdve vele is maradt.

Ezután Sámuel visszatért Rámába.

Dávid zsoltára.

⁸ Igaz, hogy valamikor ti is sötétségben éltetek, most azonban világosság vagytok, mert közösségben vagytok az Úrral. Éljetek ezért úgy, ahogyan a világosság gyermekeihez illik, ⁹ hiszen a világosság mindenféle jó, igazságos és a valóságnak megfelelő dolgot eredményez. ¹⁰ Mindig igyekezzetek mérlegelni, mi kedves az Úrnak!

¹¹ Többé ne vegyetek részt azokban a hiábavaló dolgokban, amelyeket a sötétségben élő emberek szoktak tenni! Sőt, inkább leplezzétek le, és bizonyítsátok be, hogy ezek a dolgok rosszak! ¹² Mert még beszélni is szégyen azokról a gonoszságokról, amiket ők titokban elkövetnek. ¹³ Ám minden cselekedet nyilvánvalóvá lesz, amikor fény derül rá, ¹⁴ és minden, ami napvilágra kerül, az maga is világosság. Ezért mondjuk:

A vakon született koldus gyógyulása

9 Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt. ² Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?”

³ Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát. ⁴ Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az Atya bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat. ⁵ Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.”

⁶ Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente. ⁷ Azt mondta neki: „Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!” (A „Siloám” azt jelenti: küldött.) A vak elment, megmosakodott, és amikor visszajött, már látott.

⁸ A szomszédai, és akik előzőleg látták őt koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?”

⁹ Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá.

A koldus megmondta: „Én vagyok az!”

¹⁰ Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?”

¹¹ Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.”

¹² „Hol van az az ember?” — kérdezték.

„Nem tudom” — felelte.

A farizeusok kihallgatják a vakon született embert

¹³ Ezután a koldust, aki nemrégen még vak volt, elvitték a farizeusokhoz. ¹⁴ (Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.) ¹⁵ A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan gyógyult meg.

Ő pedig így felelt nekik: „Sarat kent a szememre, megmosakodtam, és most látok.”

¹⁶ Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.”

„De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.

¹⁷ Ekkor újból a vakon születetthez fordultak: „Hát te mit mondasz róla most, hogy meggyógyította a szemedet?”

„Azt, hogy próféta” — felelte ő.

¹⁸ A vallási vezetők ekkor kétségbe vonták, hogy ez az ember valóban vakon született, és csak később gyógyult meg a szeme. Ezért odahívták a szüleit, és ¹⁹ megkérdezték tőlük: „Ez a fiatok, és valóban vakon született? Ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

²⁰ A szülők ezt felelték: „Igen, ő a mi fiunk, és valóban vakon született, ²¹ de azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát. Azt sem tudjuk, hogy ki gyógyította meg. Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!” ²² A szülők ezt azért mondták, mert féltek a vallási vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők: ²³ „Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”

²⁴ Ekkor a vallási vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”

²⁵ Ő így felelt: „Azt nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”

²⁶ Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”

²⁷ „Már mondtam nektek, de nem hittetek nekem! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.

²⁸ Ekkor azok nekitámadtak, és sértegetni kezdték: „Te vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! ²⁹ Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”

³⁰ Az meg így válaszolt: „Hát, ez igazán nagyon különös! Azt sem tudjátok, hogy honnan jött, mégis megnyitotta a szememet! ³¹ Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. ³² Soha senki nem hallott még olyat, hogy egy vakon születettnek a szemét valaki meggyógyította volna! ³³ Ha az az ember nem Istentől jött volna, nem tudott volna segíteni rajtam!”

³⁴ A vallási vezetők azonban letorkolták: „Te akarsz tanítani minket, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezután kiközösítették a zsinagógai közösségből.

Azért jöttem, hogy a vakok lássanak

³⁵ Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”

³⁶ Ő megkérdezte: „Ki az, Uram? Mondd meg, hogy higgyek benne!”

³⁷ „Már láttad őt. Én vagyok az, aki veled beszélek” — válaszolta Jézus.

³⁸ Erre a férfi ezt felelte: „Hiszek, Uram!” — leborult Jézus előtt, és imádta őt.

³⁹ Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.”

⁴⁰ Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?”

⁴¹ Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.”