Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávid zsoltára.

Saul és Sámuel utolsó találkozása

¹⁰ Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek: ¹¹ „Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz.

¹² Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba.

Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett.^[a]

¹³ Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.”

¹⁴ „Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel.

¹⁵ „Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul.

¹⁶ „Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.”

„Mit mondott?” — kérdezte Saul.

¹⁷ Sámuel ezt válaszolta: „Látod, az Örökkévaló Izráel királyává tett téged, Izráel törzseinek a vezetője lettél, pedig milyen kicsinek és jelentéktelennek érezted magad! ¹⁸ Az Örökkévaló bízott meg azzal, hogy indulj el, és harcolj az amálekiek ellen, amíg teljesen ki nem pusztítod ezt a gonosz népet! ¹⁹ Miért nem hajtottad végre az Örökkévaló parancsát? Miért vettél el a zsákmányból? Miért tettél olyat, amit az Örökkévaló rossznak tart?”

²⁰ „De hiszen én engedelmeskedtem az Örökkévalónak! — védekezett Saul. — Teljesítettem, amivel megbízott, és teljesen elpusztítottam az amálekieket! Csak egyvalakit kíméltem meg: Agágot, a királyukat. ²¹ A katonáim nem ölték le az összes zsákmányolt állatot, ahogy kellett volna, hanem megkímélték a színe-javát, hogy feláldozzák Istenednek, az Örökkévalónak itt, Gilgálban.”

²⁵ Ezért soha többé ne hazudjatok! „Mindig igazat mondjatok egymásnak”,^[a] hiszen mindannyian ugyanahhoz a „Testhez” tartozunk! ²⁶ „Még ha haragudtok is, de ne vétkezzetek!”^[b] Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól! ²⁷ Ne adjatok helyet magatokban a Sátánnak, ne adjatok neki semmi lehetőséget! ²⁸ Aki eddig lopott, többé ne lopjon, hanem dolgozzon! Saját kezével végezzen hasznos munkát, hogy még a szegényeknek is adhasson valamit!

²⁹ Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő! ³⁰ Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást! ³¹ Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! ³² Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.