Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid tanítása.
32 Boldog, akinek bűneit megbocsátották,
és vétkeit eltörölték.[a]
2 Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól,
és szellemében nincs hamisság.
3 Ameddig eltitkoltam bűneimet,
még csontjaim is kiszáradtak,
naphosszat segítségért kiáltoztam.
4 Éjjel-nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló.
Erőm kiszáradt,
mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. Szela
5 De bevallottam neked bűnömet,
nem takargattam tovább vétkeimet.
Azt mondtam: „Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!”
Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló. Szela
6 Így imádkozzon bocsánatodért
mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló!
Keressen téged, amíg megtalálhat,
akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.
7 Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem,
körülveszel, és megvédesz engem,
ezért örvendezek benned! Szela
8 Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak,
s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell.
Figyelemmel kísérlek,
és tanácsollak, mit tegyél.
9 Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér,
amely még nincs betanítva,
ezért erővel kell féken tartani,
másképp nem engedelmeskedik.”
10 A gonoszokat sok fájdalom éri,
de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával,
aki bízik benne.
11 Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak!
Örüljetek mind, igazszívűek!
Az első család
4 Ádám a feleségével, Évával hált. Ezután Éva gyermeket várt, majd fiút szült, akit Kainnak[a] nevezett, mert örömében azt mondta: „Az Örökkévaló megsegített, hogy fiút szüljek!” 2 Azután ismét fiút szült, Kain öccsét, Ábelt. Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.
Az első gyilkosság
3 Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből. 4 Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.
Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, 5 azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. 6 Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? 7 Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”
8 Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre![b]” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.
9 Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?”
Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”
10 „Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. — 11 Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál! 12 Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”
13 „Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain. 14 — Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”
15 „Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!”
Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.
Kain utódai
16 Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód[c] földjén telepedett le.
Jézus a Főpapunk, aki által Istenhez jöhetünk
14 Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk! 15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. 16 Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.
5 A régi Izráelben a főpapnak, akit Isten a nép közül választott ki, az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban. 2 Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, a bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre. 3 Éppen ezért a főpap nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneiért is köteles volt áldozatot vinni Istennek.
4 Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt, de azt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, ahogyan Áront is. 5 Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki:
„Te vagy a fiam,
ma lettem az édesapád!”[a]
6 Egy másik helyen ezt mondja:
„Örökké pap leszel,
Melkisédek rendje szerint.”[b]
7 Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését. 8 Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett. 9 Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki, 10 mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center