Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
9 Bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát.
Az Örökkévaló megszólította: „Illés, mit keresel itt?”
10 „Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!”
11 „Gyere ki onnan, és állj meg előttem a hegyen — mondta az Örökkévaló —, mert ott fogok elvonulni[a] előtted!” Akkor hatalmas szélvihar támadt, amely még a hegyet is megrázta, s a sziklákat leszaggatta az Örökkévaló előtt, de maga az Örökkévaló nem volt abban a szélben. Azután nagy földrengés következett, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben sem. 12 Utána tűz jött, de az Örökkévaló nem volt abban sem.
A tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment és megállt a barlang bejáratánál. Az a hang pedig megszólította: „Illés, mit keresel itt?”
14 „Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!” 15 Az Örökkévaló ezt mondta neki: „Illés, fordulj meg, és menj vissza azon az úton, amelyen ide jöttél, azután menj a Damaszkusz melletti sivatagba! Ott kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává! Elizeust, az ábél-mahólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává, hogy álljon a helyedre. 17 Aki megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg. Aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 18 Mégis megőrzök magamnak 7 000 férfit Izráelben: mindazokat, akik nem hajtottak térdet Baál előtt, és nem imádták őt.”
Isten nem feledkezett meg a népéről
11 Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom. 2 Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? 3 Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”[a] 4 De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”[b]
5 Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. 6 Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center