Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Az ideiglenes Találkozás Sátora

⁷ Mózes egy olyan sátort^[a] használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához. ⁸ Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába. ⁹ Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel. ¹⁰ Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.

¹¹ Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál.

Az Örökkévaló megmutatja Mózesnek dicsőségét

¹² Azután Mózes ezt mondta az Örökkévalónak: „Lásd, azt mondtad nekem, hogy vezessem tovább ezt a népet, de nem árultad el, hogy kit küldesz velem. Azt mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és elnyerted tetszésemet.« ¹³ Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor taníts engem útjaidra, hogy igazán megismerjelek téged, és még inkább elnyerjem jóindulatodat és tetszésedet. Kérlek, gondolj arra, hogy ez a nép a te néped!”

¹⁴ Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van, én magam megyek veletek,^[b] hogy megnyugtassalak téged!”

¹⁵ Mózes így válaszolt: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor ne is vigyél minket innen tovább! ¹⁶ Hiszen mi másból lehetne tudni, hogy én és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él.”

¹⁷ Az Örökkévaló erre így válaszolt: „Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged.”

¹⁸ Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”

¹⁹ Ő ezt felelte: „Megteszem a kedvedért, hogy elvonulok előtted, hogy megláthasd egész jóságomat és szépségemet, és kihirdetem előtted a nevemet: a JAHVE nevet. Annak mutatom meg kegyelmemet, akinek meg akarom mutatni, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok.^{[c] 20} De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.^[d]

²¹ Nézd, van nálam hely a számodra! Állj ide, a kősziklára! ²² Mielőtt itt dicsőségem elvonulna ott, a kőszikla hasadékába helyezlek, és kezemmel betakarlak. ²³ Azután elveszem a kezem, és megláthatsz, amint távolodom, de az arcomat nem láthatod!”

³⁰ Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal. ³¹ Mózes meglátta, és nagyon elcsodálkozott. Amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Örökkévaló hangját hallotta: ³² »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.^[a]

³³ Ekkor így szólt hozzá az Örökkévaló: »Vedd le a sarudat, mert ahol állsz, az szent föld!« ³⁴ Azután így folytatta: »Közelről figyeltem, és jól láttam népem minden szenvedését Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«^[b]