Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az Örökkévaló felhívja Mózest a hegyre
12 Később az Örökkévaló ismét szólította Mózest: „Jöjj fel hozzám a hegyre! Mialatt itt leszel, kőtáblákat adok neked, amelyekre fölírtam a törvényt és a parancsokat, hogy azokra megtanítsd a népet.”
13-14 Ekkor Mózes ezt mondta Izráel vezetőinek: „Várjatok itt ránk, amíg visszajövünk! Nézzétek, itt marad veletek Áron és Húr, ha valakinek valami vitás ügye van, forduljon hozzájuk!” Ezután Mózes és szolgája, Józsué elindultak fölfelé, Isten hegyére.
15 Mózes egyre följebb ment. Felhő borította be a hegyet, 16 mert az Örökkévaló dicsősége leszállt a Sínai-hegyre. Ez így volt hat napon keresztül, s a hetedik napon az Örökkévaló szólította Mózest a felhőből. 17 Izráel népe is látta az Örökkévaló dicsőségét, amint leszállt a hegy csúcsára. Olyannak tűnt számukra, mintha emésztő tűz égne a hegy tetején.
18 Azután Mózes följebb kapaszkodott a hegyen, és bement a felhőbe. Ott is maradt[a] 40 nap és 40 éjjel.
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[a]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
99 Uralkodik az Örökkévaló, mint király,
félve tiszteljék őt mind a népek!
Trónján ül az Örökkévaló, kerubok fölött,
félve remegjenek a népek, és az egész Föld!
2 Nagy az Örökkévaló a Sionon,
uralkodik magasan minden nép fölött!
3 Dicsérjék a népek nagy neved!
Milyen félelmetes és szent a neved!
4 Énekeljetek dicséretet a hatalmas Királynak,
aki szereti az igazságos ítéletet!
Urunk, te szabod meg, mi az igazságos,
uralmad alatt él Jákób népe igazságos rendben.
5 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok földig lába előtt,[a]
és imádjátok őt, mert szent!
6 Mózes, Áron és a papok,
Sámuel és mind, akik imádták az Örökkévalót,
segítségül hívták az Örökkévaló nevét,
és ő válaszolt nekik!
7 A felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig engedelmeskedtek parancsainak,
és a Törvénynek, amelyet adott.
8 Örökkévaló Istenünk, te valóban válaszoltál nekik!
Megbocsátó Istenük voltál,
bár megbüntetted őket gonoszságuk miatt.
9 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok meg előtte, imádjátok szent hegyén,
mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk!
Láttuk Krisztus dicsőségét
16 Beszéltünk nektek arról, hogy Urunk, Jézus Krisztus nagy hatalommal fog visszajönni. De nem ravaszul kitalált történeteket meséltünk el nektek, hiszen mi a saját szemünkkel láttuk Jézus fenséges nagyságát! 17-18 Ott voltunk Jézussal együtt a szent hegyen,[a] amikor az Atya-Isten abban a dicsőségben és tisztességben részesítette, hogy a Felséges Dicsőség hangja szólt hozzá: „Ez az én Fiam, akit nagyon szeretek, és akiben gyönyörködöm!” Mi hallottuk ezt a Mennyből jövő hangot!
Figyeljetek a prófétai szóra!
19 Ezért teljesen megbízhatónak tartjuk a próféták üzenetét. Jól teszitek hát, ha hallgattok a prófétákra, mert a szavuk olyan, mint a fény a sötétségben. Figyeljetek is rá, amíg eljön a hajnal, és a hajnalcsillag felkel a szívetekben!
20 Mindenekelőtt meg kell értenetek, hogy az Írásban található próféciák közül egyetlen egyet sem lehet önkényesen értelmezni és magyarázni. 21 Ugyanis a próféciák sohasem ember akaratából keletkeztek, hanem úgy, hogy a Szent Szellem indított bizonyos embereket arra, hogy az Isten üzenetét mondják!
Jézus megmutatkozik a dicsőségében(A)
17 Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. 2 A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. 3 Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
4 Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”
5 Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”
6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. 7 Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” 8 Amikor felnéztek, már csak őt látták.
9 Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center