Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Nun
105 Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt:
megvilágítja ösvényemet.
106 Megesküdtem, és meg is tartom,
hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!
107 Örökkévaló, sokáig szenvedtem.
Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!
108 Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat,
és taníts engem ítéleteiddel!
109 Életem szüntelen veszélyben forog,
de tanításodat mégsem felejtem!
110 Csapdát állítottak nekem a gonoszok,
utasításaidtól mégsem tértem el!
111 Bizonyítékaidat kaptam örökségül,
szívemnek azokban telik öröme.
112 Szívvel-lélekkel igyekszem,
hogy törvényednek engedelmeskedjek,
minden időben és mindvégig.
A lustaság veszedelmes
6 Nézd a hangyákat, te lusta,
figyeld meg, hogyan élnek,
és tanulj tőlük!
7 Lásd, nincs vezérük,
sem királyuk, vagy parancsolójuk,
8 összegyűjtik mégis nyáron az ennivalót,
megtöltik aratáskor raktárukat!
9 Meddig heverészel még, te lusta?
Mikor kelsz már fel álmodból?
10 „Még egy kis alvás, egy rövid szundítás,
csak pár perc még, és felkelek.”
11 Ezért tör rád a szegénység, mint az útonálló,
és a nyomorúság, mint fegyveres rabló.
Bajkeverők
12 A hitvány, rosszindulatú ember
folyton jön-megy, s mindenkiről rosszat mond,
13 becsapja az embereket, szemével kacsint,
kezével, lábával titokban jelt ad,
14 hamisság van szívében,
gonosz tervet forgat eszében,
mindenhol viszályt szít.
15 De hirtelen veszedelem szakad rá,
összetörik, nem kel fel soha többé.
Amit az Örökkévaló gyűlöl
16 Ezeket az Örökkévaló gyűlöli, sőt, szívből utálja:
17 a szemet, amelyből büszkeség sugárzik,
a nyelvet, amely hazugságot mond,
a kezet, amely ártatlan ember vérét ontja,
18 a szívet, amely gonosz terveket sző,
a lábat, amelyek siet gonoszt tenni,
19 a hamis tanút, aki hazugságot beszél,
és azt, aki viszályt szít a testvérek között.
Óvakodj a házasságtörő asszonyoktól!
20 Fiam, engedelmeskedj apád parancsának,
és anyád tanítását el ne felejtsd!
21 Kösd a nyakadba,
őrizd meg szívedben.
22 Bárhová mész, vezet,
ha lefekszel, őriz,
ha felkelsz, beszélget veled.
23 Mert olyan szüleid parancsa, mint a lámpa,
tanításuk, mint a világosság,
fegyelmezésük, mint az élet útja.
Én vagyok a világ világossága!
12 Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”
13 Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”
14 Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, 16 de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. 18 Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”
19 Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”
Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” 20 Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.
Jézus az Atyától jött, és hozzá megy
21 Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”
22 Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”
23 Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. 24 Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,[a] akkor a bűneitekben haltok meg.”
25 Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”
Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”
27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. 28 Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek[b] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, 29 mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” 30 Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center