Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Nun
105 Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt:
megvilágítja ösvényemet.
106 Megesküdtem, és meg is tartom,
hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!
107 Örökkévaló, sokáig szenvedtem.
Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!
108 Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat,
és taníts engem ítéleteiddel!
109 Életem szüntelen veszélyben forog,
de tanításodat mégsem felejtem!
110 Csapdát állítottak nekem a gonoszok,
utasításaidtól mégsem tértem el!
111 Bizonyítékaidat kaptam örökségül,
szívemnek azokban telik öröme.
112 Szívvel-lélekkel igyekszem,
hogy törvényednek engedelmeskedjek,
minden időben és mindvégig.
Jósiás elrendeli a Templom kijavítását(A)
3 Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába: 4 „Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze. 5-6 Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket. 7 Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”
Megtalálják a Törvény Könyvét
8 Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét[a] az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.
9 Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.” 10 Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.
11 Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.[b] 12 Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: 13 „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”
Az Örökkévaló válaszol Jósiásnak
14 Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.
15 Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! 16 Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott. 17 Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!
18 De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: 19 A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. 20 Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«”
Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.
2 Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? 3 Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”[a] 4 De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”[b]
5 Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. 6 Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.
7 Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő. 8 Amint az Írás mondja:
„Isten a kábultság szellemét adta nekik.”[c]
„Olyan szemet adott nekik, amely nem lát,
olyan fület, amely nem hall.
Így van ez mind a mai napig.”[d]
9 Dávid is ezt mondja:
„Ünnepi asztaluk legyen a számukra csapda,
az fogja meg őket!
Ez lesz a vesztük és büntetésük.
10 Homályosodjon el a szemük,
hogy ne lássák az igazságot,
és örökre görbítsd meg a hátukat!”[e]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center