Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A képmutató böjtölés
58 „Kiálts, jó hangosan!
Emeld föl hangodat, mint a trombita,
ne félj!
Mondd meg népemnek, miben vétkeztek,
Jákób népének mutasd meg bűneiket!
2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem,
hogy megértsék útjaimat!
Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él,
és Istenének parancsait tiszteli?
Igazságos döntéseket kérnek tőlem,
és Isten közelségére vágyakoznak![a]
3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk,
ha nem veszed észre?
Miért gyötörjük magunkat,
ha nem törődsz vele?«
De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
4 Még a böjt idején is veszekedtek
és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
hogy könyörgésetek hangja
följusson a magasba!
5 Azt hiszitek, ez az a böjt,
amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
zsákruhába öltözik,
és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
az Örökkévaló kedves napjának?
Az igazi böjt, amelyet az Örökkévaló szeret
6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek,
nem ilyen!
Nyissátok ki a gonoszság bilincseit!
Engedjétek szabadon az elnyomottakat,
oldozzátok le igájuk köteleit!
Törjetek össze minden igát!
7 Kenyered oszd meg az éhezővel,
otthonodat a hajléktalan szegénnyel,
ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor felvirrad világosságod,
mint a hajnal fénye,
betegségedből hamar felépülsz,
és egészséged helyreáll,
az Igazságos[b] megy előtted, mint elővéd,
az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
»Romos várfalak felépítője,
utak megújítója,
városok újjáépítője.«
112 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
aki szereti parancsait!
2 Utódai hatalmas hősök lesznek a földön,
mert az istenfélők gyermekeit
az Örökkévaló megáldja!
3 Családja gazdag és virágzó,
jósága pedig megmarad örökké.
4 Még a sötétben is világosság ragyog
az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas,
kegyelmes és igazságos.
5 Jó annak, aki szívesen kölcsön ad,
és minden dolgában igazságos!
6 Nem éri soha veszedelem,
emléke pedig örökre megmarad.
7 Rossz hírtől nem fél, meg nem ijed,
mert szíve erős, bízik az Örökkévalóban.
8 Erős a szíve, nem remeg,
semmitől sem fél,
nyugton nézi ellenségeinek vesztét.
9 Bőkezűen adakozik a szegényeknek,
igazságossága örökre megmarad,
hatalma pedig dicsőségesen emelkedik.
10 Dühösen nézik ezt az istentelenek,
fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben,
azután eltűnnek.
Bizony, a gonoszok kívánságai
és tervei szertefoszlanak!
A megfeszített Krisztust hirdettem nektek
2 Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten szellemi igazságait. 2 Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten. 3 Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől. 4 Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szent Szellem ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok! 5 Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.
Isten bölcsessége
6 A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból. 7 Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen. 8 A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust. 9 Mert azt mondja az Írás:
„Amit szem nem látott,
fül soha nem hallott,
ember szíve meg sem sejtett,
olyan dolgokat készített Isten
azoknak, akik szeretik őt.”[a]
10 Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is. 11 Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme. 12 Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.
13 Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk. 14 Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni. 15 A szellemi ember viszont mindent képes megvizsgálni és helyesen értékelni. Őt azonban — a nem szellemi emberek — nem tudják kiismerni és helyesen értékelni. Mert, ahogyan az Írás mondja:
16 „Ki ismeri és érti az Örökkévaló gondolatait,
s tanácsot ki adhat neki?”[a]
Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk.
Só és világosság(A)
13 „Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák.
14 Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. 15 Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. 16 Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!”
Jézus és a Törvény
17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem! 18 Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik.
19 Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is a Törvény parancsai közül, és nem engedelmeskedik annak, sőt, még a többieket is erre tanítja, az lesz a legkisebb Isten Királyságában. Aki viszont megtartja a Törvény parancsait, és erre tanítja a többieket is, az nagy lesz Isten Királyságában. 20 Igazán mondom nektek: ha csak annyira éltek Istennek tetsző módon, mint a törvénytanítók és a farizeusok, akkor sohasem fogtok bemenni Isten Királyságába.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center