Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
112 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
aki szereti parancsait!
2 Utódai hatalmas hősök lesznek a földön,
mert az istenfélők gyermekeit
az Örökkévaló megáldja!
3 Családja gazdag és virágzó,
jósága pedig megmarad örökké.
4 Még a sötétben is világosság ragyog
az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas,
kegyelmes és igazságos.
5 Jó annak, aki szívesen kölcsön ad,
és minden dolgában igazságos!
6 Nem éri soha veszedelem,
emléke pedig örökre megmarad.
7 Rossz hírtől nem fél, meg nem ijed,
mert szíve erős, bízik az Örökkévalóban.
8 Erős a szíve, nem remeg,
semmitől sem fél,
nyugton nézi ellenségeinek vesztét.
9 Bőkezűen adakozik a szegényeknek,
igazságossága örökre megmarad,
hatalma pedig dicsőségesen emelkedik.
10 Dühösen nézik ezt az istentelenek,
fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben,
azután eltűnnek.
Bizony, a gonoszok kívánságai
és tervei szertefoszlanak!
Prófécia Jeruzsálem ostromáról és szabadulásáról
29 Nézzétek Ariélt!
Ó, Áriél, a város,[a] ahol Dávid lakott!
Adjatok még egy évet az évekhez,
hadd forogjanak körbe az ünnepek!
2 Azután bizony megszorongatlak, Ariél,
hogy sírni és jajgatni fogsz,
akkor leszel igazán az én Ariélem!
3 Körülveszlek, ostromollak,
sáncokat építek ellened,
4 porig alázlak, hogy a porból szólsz,
a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.
5 Ellenségeid annyian lesznek,
mint a polyva,
kegyetlen támadóid ellepnek,
mint a por.
De hirtelen-váratlan
6 megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel,
nagy zúgással, forgószéllel,
erős viharral és emésztő tűzzel.
7 Ellenségeid sokasága, a nemzetek,
akik téged támadnak, Ariél,
akik szorongatnak és váradat ostromolják,
mind úgy járnak, mint az álmodó,
mint aki éjjeli látomást lát.
8 Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik,
de felébredve mégis éhség mardossa,
vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik,
s arra ébred, hogy szomjában eleped
— így jár a nemzetek serege,
amely Sion hegye ellen harcol!
Prófécia a szellemi vakságról
9 Csodálkozzatok csak,
és ámuljatok!
Fogjátok csak be szemeteket,
míg majd egészen megvakultok!
Részegedjetek meg, de ne bortól!
Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!
10 Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok
a mély kábultság szellemét,
bezárta a szemeket: a prófétákat,
letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!
11 Ezért hát minden prófécia és látomás
olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás!
Ha írástudónak adják, hogy olvassa,
azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”
12 Ha meg írástudatlannak adják,
azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”
Az igazi bölcsesség
13 Ha valaki közöttetek bölcs és értelmes, ezt mutassa meg az egész életével és olyan jótettekkel, amelyeket szelíd bölcsességgel vitt végbe! 14 Ha ellenben keserű irigység és önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek a „bölcsességetekkel”! Az ilyen dicsekvés hazugság lenne, amely eltakarja az igazságot. 15 Az ilyen „bölcsesség” nem Istentől származik, hanem a földről, az emberi romlottságból, sőt a gonosz szellemektől! 16 Mert ahol irigység, féltékenység és önző törekvések uralkodnak, ott zűrzavar és mindenféle gonosz dolog is megtalálható.
17 A Mennyből, vagyis az Istentől származó bölcsesség elsősorban tiszta, azután békeszerető, figyelmes, kíméletes, megértő, és könyörületes. Az ilyen bölcsesség sok jó „gyümölcsöt” terem, azonkívül igazságos, őszinte, és nem részrehajló. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek el olyan magokat, amelyekből idővel az igazságosság „gyümölcse” terem — azaz olyan dolgok, amelyek Isten számára kedvesek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center