Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
[a] Dávidé.
37 Ne bosszankodj a gonoszok miatt,
ne irigykedj azokra,
akik lopnak, csalnak és hazudnak!
2 Mert hirtelen meghalnak,
ahogy a füvet lekaszálják,
hamar elhervadnak, mint a virágok.
3 Te csak bízz az Örökkévalóban,
és tedd meg, ami helyes,
akkor megmaradsz a földön,
és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.
4 Gyönyörködj az Örökkévalóban,
akkor megadja szíved kéréseit!
5 Bízd rá minden dolgodat,
benne bízz, majd ő véghezviszi:
6 nyilvánvalóvá teszi igazságodat,
és jogodra fényt derít.
7 Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót!
Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül,
ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!
8 Csillapodj le, nyugodj meg!
Ne haragod vezessen,
abból csak baj származna!
9 Mert a gonoszok mind elpusztulnak,
de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.
10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
élvezik a békességet és bőséget.
12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
mint a nagy vagyon,
amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[b] megtörik,
de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
Éhínség Júda földjén
1 Abban az időben, amikor a bírák vezették a népet, éhínség támadt az országban. Ezért egy férfi a feleségével és két fiával együtt elindult a júdai Betlehemből, hogy egy időre Moáb országában telepedjenek le. 2 A férfi neve Elimelek volt, feleségét Naominak, a fiait pedig Mahlónnak és Kiljónnak hívták. Efráta nemzetségéből származtak, a júdai Betlehemből. Miután megérkeztek Moáb országába, letelepedtek ott.
3 Elimelek meghalt Moáb földjén, Naomi pedig magára maradt a két fiával. 4 A fiúk feleségül vettek egy-egy moábi leányt. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Így éltek ott vagy tíz évig, 5 s akkor a két fiú is meghalt. Így Naomi egészen egyedül maradt: sem a férje, sem a fiai nem voltak már mellette.
Naomi és menye hazatérnek Betlehembe
6 Az Örökkévaló azután megkönyörült népén, és ismét adott nekik kenyeret Júda földjén. Ennek a híre eljutott Moáb országába, és Naomi is meghallotta. Két menyével együtt felkerekedett, hogy Moáb földjéről hazatérjen Júdába. 7 Elindultak hármasban arról a helyről, ahol addig laktak, és gyalog nekivágtak az útnak, amely Júdába vezetett.
8 De Naomi azt mondta a menyeinek: „Forduljatok meg, és térjetek vissza szüleitek házába! Bánjon veletek az Örökkévaló olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mindketten voltatok a férjetek iránt és irántam! 9 Adja meg az Örökkévaló, hogy mindketten férjhez menjetek, nyugalmat és otthont találjatok magatoknak!” Azután megcsókolta a menyeit, és mindhárman hangosan sírtak.
10 „De mi veled együtt akarunk menni a te népedhez!” — válaszolták erre.
11 Naomi így felelt: „Nem, édes leányaim, forduljatok csak vissza! Miért is jönnétek velem?! Én már nem tudok rajtatok segíteni. Nem szülhetek újabb fiúkat, hogy ők majd feleségül vegyenek benneteket. 12 Térjetek csak vissza! Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ismét szüljek!
De még ha lenne is remény rá, s ha még ez éjjel férjhez is mennék, és valóban fiúkat szülnék, az sem segítene rajtatok! 13 Hiszen miért is várnátok rájuk, amíg felnőnek? Miért is ne mennétek férjhez olyan hosszú ideig? Nem, édes leányaim! Mellettem nagyon szomorú életetek lenne, hiszen engem az Örökkévaló keze sújtott!”
14 Tovább sírtak mind a hárman, majd Orpá megcsókolta az anyósát, elbúcsúzott tőle, és visszafordult. Ruth azonban ragaszkodott Naomihoz, és vele maradt.
15 Naomi így biztatta: „Látod, a sógornőd visszatért a saját népéhez és isteneihez! Neked is vissza kellene menned!”
16 De Ruth így válaszolt: „Ne küldj el magadtól! Ne erőltesd, hogy visszamenjek a népemhez! Ahová te mész, én is oda megyek! Ahol te laksz, én is ott fogok lakni. Néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem! 17 Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál választhat el tőled. Úgy büntessen meg az Örökkévaló, ahogy akar, ha ezt nem tartom meg!”
18 Mikor Naomi látta, hogy Ruth minden áron vele akar menni, nem vitatkozott tovább.
1 Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus testvér üdvözletünket küldjük Filemonnak, kedves munkatársunknak. 2 Üdvözöljük Appiát, nővérünket, Arkhipposzt, a harcostársunkat, és az egész helyi gyülekezetet, amely Filemon házában szokott összejönni.
3 Atyánk, az Isten, és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok érted
4 Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon, 5 mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak. 6 Azért imádkozom, hogy az a hit, amely közös bennünk, vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusban kaptunk. 7 Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felbátorítottad őket. Ezzel engem is megerősítettél, és nekem is nagy örömet szereztél.
Fogadd vissza Onézimoszt testvérként!
8 Filemon, szeretnék valamit kérni tőled. Igaz, a Krisztustól kapott felhatalmazásommal ezt akár meg is parancsolhatnám neked, hiszen illő lenne, hogy megtedd. 9 A szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Igen, én magam kérlek, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.
10 Onézimoszért, a fiamért szeretnélek kérni valamire, aki olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne, hiszen itt, a fogságban lett a fiammá. 11 Régebben talán haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos[a] lett.
12 Visszaküldöm hát Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is. 13 Szerettem volna magam mellett tartani, arra az időre, amíg az örömhír miatt fogságban vagyok, mert ha itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem. 14 De a belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként, saját elhatározásodból.
15 Onézimosz talán azért hagyott el téged egy kis időre, hogy most örökre visszakapd, 16 de már nem úgy, mint rabszolgádat, hanem jóval többet: mint kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.
17 Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mint ahogy engem fogadnál. 18 Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én fogom megfizetni helyette. 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked. Igaz, te magad is tartozol nekem az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.
20 Testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet[b] az Úrért! Vidámíts fel engem Krisztusban! 21 Úgy írom ezt a levelet, hogy biztos vagyok benne, megteszed, amire kérlek, sőt, még annál is többet.
22 Egyúttal kérlek, készíts elő a számomra egy szobát a házadban! Remélem, hogy Isten válaszolni fog imádságaitokra, és hamarosan meglátogatlak benneteket.
Üdvözletek
23 Köszöntését küldi Epafrász, aki velem együtt raboskodik Jézus Krisztusért. 24 Munkatársaim — Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács — is köszöntenek.
25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a szellemetekkel!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center