Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

¹² A midjániak, amálekiek és a többi keleti törzsek tábora úgy terült el a völgyben, mint ahogy a sáskák elborítják a földet. Annyi tevéjük volt, mint a tengerparton a homok. ¹³ Amikor Gedeon a tábor széléig lopódzott, hallotta, amint az egyik férfi éppen az álmát mesélte a másiknak. Ezt mondta: „Képzeld, mit álmodtam! Egy kerek árpakenyér gurult le a dombról Midján táborára, majd felfordította és összedöntötte sátrainkat”.

¹⁴ A másik megértette, mit jelent az álom, és ezt mondta: „Az árpakenyér nem más, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának kardja és serege. Semmi kétség, Isten Gedeon kezébe adta a midjániakat és mindenki mást is a táborban!”

¹⁵ Amikor Gedeon meghallotta ezt az álmot és annak magyarázatát, leborult a földre, és imádta az Örökkévalót. Azután visszament Izráel táborába, és felkeltette katonáit: „Ébredjetek! Keljetek föl, induljunk, mert az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket!” ¹⁶ Háromszáz fős seregét három csoportba osztotta, s mindegyiküknek adott a kezébe egy-egy sófárt, egy üres cserépkorsót és egy égő fáklyát. A fáklyákat a korsókba tették, hogy a fényüket ne lehessen látni. ¹⁷ Gedeon megparancsolta a katonáinak: „Figyeljétek, hogy én mit teszek, és ti is ugyanazt tegyétek! Most, amikor odalopódzunk az ellenséges tábor széléhez, nagyon figyeljetek, és engem utánozzatok! ¹⁸ Amikor majd én és a csapatom megfújjuk a sófárt, ti is fújjatok bele ott, ahol álltok, a tábor körül! Azután kiáltsatok jó hangosan: »Rajta! Az Örökkévalóért és Gedeonért!«”

^19-20 Gedeon és száz fős csapata éppen akkor ért az ellenséges tábor széléhez, amikor ott a középső éjjeli őrségváltás történt. Akkor mindegyikük egyszerre belefújt a jobb kezében tartott sófárba, földhöz csapta a cserépkorsót, bal kezével pedig magasra emelte a fáklyát, és teljes erővel így kiáltott: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!”

A másik két csapat is ugyanezt tette: megfújták a sófárokat, összetörték a korsókat, magasra emelték a lobogó fáklyákat, és teljes erővel kiáltották: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!” ²¹ De Gedeon és az emberei meg sem mozdultak, csak körülállták az ellenség táborát, amely viszont rémülten futásnak eredt, össze-vissza rohangált és ordítozott. ²² Gedeon és 300 katonája mind a maga helyén állt, és mindenki fújta a sófárját.

Az Örökkévaló pedig a midjániak táborában mindenkinek a kardját a saját bajtársa ellen fordította, így egymást kaszabolták le. Azután a maradék futásnak eredt, és rémülten menekült egészen Bét-Sittáig, amely Cerérá mellett van, meg Ábél-Mehóláig, amely Tabbat közelében fekszik.

Isten végzi a munkáját bennetek!

¹² Szeretett testvéreim, ti mindig hallgattatok rám, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még sokkal fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik! ¹³ Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.

¹⁴ Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek! ¹⁵ Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ¹⁶ miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem.

¹⁷ Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz — italáldozatként — a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történne, akkor is boldog leszek, és együtt örülök veletek. ¹⁸ Ti is örüljetek ennek velem együtt!