Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

⁶ Uram, te nem gyönyörködsz
    véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:^[a]
    nem égőáldozat,
    sem vétekáldozat, amit kívánsz.
⁷ Ekkor azt mondtam: „Jövök,
    ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
⁸ Minden vágyam,
    hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
    hiszen tanításod a szívemben hordozom.
⁹ Igazságosságod örömhírét hirdetem
    a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
    hogy örökké hirdetni fogom,
    nem hallgatok el!
¹⁰ Nem titkoltam el jóságod tetteit.
    Hangosan hirdettem hűséges szereteted
    és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
    mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
¹¹ Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
    kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”

¹² Gonoszok sokasága vett körül,
    számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
    több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
    Minden bátorságom elhagyott!
¹³ Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
    Siess hozzám, segíts, ne késs!
¹⁴ Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
    akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
    akik vesztemet kívánják!
¹⁵ Némuljanak el szégyenükben,
    akik gúnyolnak engem!
¹⁶ De akik téged keresnek, Uram,
    örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
    hadd mondják újra és újra:
    „Milyen hatalmas az Örökkévaló!”

¹⁷ Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
    mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
    ó, Istenem, ne késs!

53 Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk?
    Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma?^[a]

² Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt,
    mint friss hajtás, fiatal csemete,
    mint gyökérsarj^[b] a száraz földből.
De nem láttuk vonzónak külsejét,
    nem találtuk sem szépnek,
    sem érdekesnek.
³ Az emberek lenézték őt,
    még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
    és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
    hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.

⁴ Pedig betegségeinket ő viselte,
    és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
    hogy Isten csapásai sújtják,
    hogy ő veri és bünteti!
⁵ Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
    vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
    és sebei árán gyógyultunk meg.
⁶ Mind a saját fejünk után mentünk,
    szétszéledtünk és eltévedtünk,
    mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
    mindannyiunk vétkeit.

⁷ Bántalmazták és megsebesítették,
    de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
    mint a bárány, ha levágni viszik,
    mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.
⁸ Erőszakkal fogták el,
    és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
    hogy népem^[c] bűnei miatt ítélték halálra,
    és irtották ki az élők közül.^[d]
9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét,
    de a gazdagok sírjába került.
Megölték, bár semmi gonoszt nem tett,
    nem találtak hamisságot még beszédében sem!

¹⁰ Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt.
    Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell,^[e]
és életét bűnért való áldozatul kell adnia.
    Azután Szolgája meglátja majd „utódait”,
hosszúra nyújtja életét,
    és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.

¹¹ „Lelke vajúdása után látni fog,^[f]
    és elégedettség tölti be.
Igaz Szolgámat sokan megismerik,
    és ők is igazakká lesznek általa,
    mert vétkeiket Szolgám viseli.
¹² Mivel lelkét önként adta halálra,
    és a bűnösök közé sorolták,
mivel magára vette sokak bűneit,
    és a bűnösökért imádkozott,
ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki,
    és osztályrészét a győzelmi zsákmányból
a hősök között kapja meg”
    — mondja az Örökkévaló.