Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A páskabárány vére és a tizedik csapás

12 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban: ² „Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között! ³ Rendeljétek el Izráel egész közösségének: ennek a hónapnak a 10. napján minden családfő válasszon ki egy bárányt vagy kecskegidát^[a] a háza népe^[b] számára! Tehát minden háznépnek jusson egy-egy bárány!

⁴ Ha a házban kevesen vannak ahhoz, hogy az egész bárányt együtt meg tudják enni, akkor csatlakozzanak egy szomszédos háznéphez, és együtt egyék meg a páskabárányt. Ügyeljenek rá, hogy mindenkinek jusson elég a bárányból. ⁵ A kiválasztott bárány vagy kecskegida ép és egészséges legyen, egyéves és hímnemű. ⁶ A hónap 14. napjáig gondosan őrizzétek, majd ezen a napon este, de még sötétedés előtt vágjátok le. Izráel egész közössége ugyanabban az időben vágja le a páskabárányt.

⁷ A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára,^[c] ahol megeszik a páskabárányt.

⁸ A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg. ⁹ Nem szabad a bárány húsát sem nyersen, sem vízben főve fogyasztanotok, csakis tűzön sütve. A bárányt egészben süssétek meg, fejével, lábaival és belső részeivel együtt. ¹⁰ Azon az éjjelen közösen fogyasszátok el az összes megsütött bárányhúst, ne hagyjatok belőle reggelre. Ami mégis megmarad, azt égessétek el.

¹¹ Amikor a páskabárányt eszitek, legyetek útra készen! Vegyétek magatokra az úti ruhát, kössétek meg öveteket, sarutok a lábatokon legyen, és botjaitok a kezetekben! Így egyétek azt nagy sietve, mert ez az Örökkévaló Páskája! ¹² Mert azon az éjjelen keresztülmegyek Egyiptom földjén, és megölöm az egyiptomiak elsőszülött fiait, és háziállataik elsőszülöttjeit is. Végrehajtom büntető ítéletemet Egyiptom összes istene fölött. Én vagyok az Örökkévaló.

¹³ A páskabárány vére megjelöli házaitokat és a benne lakókat. Amelyik házon látom ezt a vért, annak lakóit nem sújtom a halálos csapással, hanem elmegyek mellette,^[d] amikor átvonulok Egyiptom földjén, és lesújtok az egyiptomiakra.

²¹ Ezután Mózes magához hívta Izráel népének minden vezetőjét, és ezt mondta nekik: „Mindegyik családfő válasszon családja számára egy bárányt — az legyen a páskaáldozat. Ma este vágjátok le ezt a bárányt. ²² Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján! ²³ Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.

²⁴ Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is. ²⁵ Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben. ²⁶ Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?« ²⁷ Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«”

Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót. ²⁸ Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.

Fülöp bemeríti az etióp főembert

²⁶ Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”

^27-28 Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere^[a] volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta. ²⁹ Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!” ³⁰ Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”

³¹ Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³² Éppen azt a részt olvasta, amely így szól:

³⁴ A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?” ³⁵ Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.

³⁶ Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” ^{[37] [c] 38} Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. ³⁹ Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját. ⁴⁰ Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.