Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[a]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
Ézsau haragja
30 Amikor Izsák befejezte Jákób megáldását, és Jákób kijött az apja sátrából, éppen akkor érkezett meg Ézsau a vadászatból. 31 Ő is ízletes vadpecsenyét készített, majd bevitte apjának. „Atyám, kérlek, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet fiad neked készített, azután áldj meg!” — mondta Ézsau.
32 Izsák ezt kérdezte: „Ki vagy te?”
„A fiad vagyok, Ézsau! Elsőszülött fiad!” — felelte ő.
33 Ekkor Izsák nagyon megrémült, és reszketett. Azután fölkiáltott: „De hát akkor ki volt az, aki az előbb vadpecsenyét hozott nekem, amelyet meg is ettem?! Éppen most ment el, mielőtt te megérkeztél! Megáldottam őt, és valóban áldott is lesz.”
34 Amikor ezt Ézsau meghallotta, hangosan felkiáltott, és keserves sírásra fakadt: „Jaj, atyám, áldj meg engem is!”
35 De Izsák ezt felelte: „Öcséd volt az, aki bejött hozzám, és csalással megszerezte a neked szánt áldásomat!”
36 „Nem hiába nevezik Jákóbnak[a]! Már kétszer is becsapott engem: előbb elvette tőlem elsőszülöttségi jogomat, most meg ellopta a nekem szánt atyai áldást is! De hát csak maradt még valamilyen áldásod a számomra is, atyám?” — kérdezte Ézsau.
37 Izsák így válaszolt: „Fiam, nézd, Jákóbot úrrá tettem fölötted, és minden rokonát a rabszolgájává tettem. Bőségesen megáldottam búzával és borral, mit adhatok most már neked?”
38 Ézsau azonban ezt mondta apjának: „Hát csak ez az egy áldásod volt, atyám? Áldj meg engem is, kérlek!” — és hangos sírásra fakadt.
Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri
1 Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított 2 addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. 3 Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. 4 Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! 5 Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center