Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
5 Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
hűségedért!
6 Senki sem hasonlítható hozzád
még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
sincs hozzád fogható!
7 A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
akik körülötte vannak!
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![a]
Hűséged körülvesz téged!
9 Uralkodsz a dühöngő tengereken,
s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
erős karoddal szétszórtad
ellenségeid seregét!
11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
hiszen az egész világot kezed teremtette,
s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
A Tábór és Hermón hegye is
táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
„Megerősítettem a vitéz harcost,
felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
királysága örökké tart, mint a Menny.
30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
nem vonom meg Dávidtól.
Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
amely változhatatlan,
nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
királyi uralma előttem örökké megmarad,
mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela
Isten megjelenik Jákóbnak Bételben
35 Ezután Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj fel Bételbe, és verj tábort! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől menekültél!”
2 Jákób ekkor megparancsolta családjának és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen istenek bálványait, amelyeket eddig magatoknál tartottatok! Tisztálkodjatok meg, és vegyetek föl tiszta ruhát! 3 Azután menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott építeni Istennek, aki meghallgatta, és teljesítette kérésemet, amikor bajban voltam. Ő mindeddig velem volt, akármerre jártam.”
4 A táborban mindenki átadta Jákóbnak a bálványokat, és a fülükben viselt karikákat — ő pedig elásta azokat a hatalmas tölgyfa alá, amely Sikem közelében van.
5 Majd elindultak, de senki sem üldözte Jákób fiait, mert a környező vidékek lakói megrémültek, és féltek Istentől. 6 Jákób és egész tábora megérkezett a Kánaán földjén lévő Bételbe, amelyet azelőtt Lúznak hívtak. 7 Ott Jákób oltárt épített, és elnevezte a helyet „Él-Bétel”-nek, mert ott jelentette ki magát Isten, amikor Jákób a bátyja elől menekült.
8 Ekkor halt meg Debóra, Rebeka dajkája — ott is temették el a nagy tölgyfa alatt Bétel közelében. Ezért nevezik azt a helyet „Siratás Tölgyfájának”.
9 Isten újra megjelent Jákóbnak, és megáldotta őt Bételben, amikor Jákób hazafelé tartott Paddan-Arámból. 10 Azt mondta neki: „Téged Jákóbnak[a] hívnak. De ezentúl ne Jákób, hanem Izráel[b] legyen a neved!” Így nevezte el őt Izráelnek.
11 Azután Isten így folytatta: „Én vagyok a Mindenható Isten[c]. Megáldalak, hogy utódaid szaporodjanak és sokasodjanak. Egy nemzet, sőt, nemzetek gyülekezete származik tőled. Királyok is lesznek utódaid között. 12 Neked és utódaidnak adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak ígértem.” 13 Azután Isten fölment arról a helyről, ahol Jákóbbal beszélt. 14 Jákób pedig ennek emlékére egy nagy emlékkövet állított fel, s arra italáldozatot és olívaolajat öntött. 15 Azt a helyet elnevezte Bételnek, mert Isten ott beszélt vele.
A Szent Szellem leszáll a római hívőkre is
44 Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. 45 A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, 46 mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: 47 „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” 48 Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center