Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
79 Ó Istenünk, idegenek támadták meg népedet,
szent Templomodat meggyalázták,
Jeruzsálemet lerombolták.
2 Szolgáid holttestét a keselyűknek adták,
szentjeid testét vadállatok tépték szét.
3 Szolgáidat halomra gyilkolta az ellenség,
vérük patakokban folyt Jeruzsálem körül,
s nem volt senki, aki eltemesse őket.
4 A környező népek gyaláznak,
gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig tart ez még, Örökkévaló?
Örökké haragszol ránk?
Örökké lángol féltékeny haragod[a] tüze?
6 Az idegen népeken töltsd ki haragod,
akik nem tisztelnek téged,
és a birodalmakon,
akik nem bíznak segítségedben!
7 Büntesd meg őket,
mert gyilkolták Jákób népét,
lerombolták lakóhelyüket.
8 Kérünk, ne büntess minket őseink bűneiért!
Fordulj hozzánk irgalommal,
hisz alig néhányan maradtunk meg!
9 Saját hírnevedért ments meg minket,
hiszen te vagy Megmentő Istenünk!
Szabadíts meg bennünket,
takard el bűneinket, önmagadért!
8 „Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is. 2 A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön. 3 Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.
Miért nem akarnak visszajönni hozzám?
4 „Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló:
Ha elesik valaki,
nem kel-e föl, amint lehet?
Ha letér az útról,
nem fordul-e vissza?
5 Miért nem tér hát vissza hozzám Jeruzsálem népe,
vajon örökre elfordultak tőlem?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszajönni hozzám.
6 Figyelmesen hallgattam őket,
de nem helyesen beszélnek.
Nincs közöttük, aki megbánná gonoszságát,
nincs, aki mondaná: »Jaj, mit tettem?«
Mind a saját feje után megy,
a maga útján rohan,
mint harci mén a csatában.
7 Az égi madarak tudják költözésük idejét,
a fecskék, gólyák és darvak
tudják indulásuk-érkezésük idejét.
De jaj, népem nem ismeri
az Örökkévaló útjait!
8 Hogy meritek azt mondani:
»Kezünkben az Örökkévaló Törvénye,
ezért bölcsek vagyunk!«
— mikor az írástudók hazug tolla
a Törvényt meghamisította!
9 Emiatt megszégyenülnek a bölcs írástudók,
megrettennek és fogságba esnek!
Mit ér a bölcsességük,
ha az Örökkévaló szavát elutasítják?
10 Ezért hát asszonyaikat idegeneknek adom,
szántóföldjeiket pedig a hódítóknak,
hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvárok,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak.
11 Népem súlyos sebeit úgy gyógyítgatják,
mint könnyű karcolást szokás.
»Jól van, jól van, minden rendbe jön!« — mondogatják,
pedig semmi sincsen jól.
12 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
13 „Szüretelni akartam náluk
— mondja az Örökkévaló —,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
még a levelek is lehullottak.
Amit adtam nekik, mind eltűnt.”[a]
Isten szeretete Krisztus Jézusban
31 Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! 32 Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt?
33 Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! 34 Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál! 35 Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! 36 Hiszen az Írás is azt mondja:
„Érted gyilkolnak bennünket állandóan,
olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.”[a]
37 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. 38-39 Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center