Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
18 A gonoszság, mint a tűz,
elégeti a tövises bozótot
és a tüskés gazt.
Meggyújtja a sűrű erdőt is,
gomolygó füstje magasra emelkedik.
19 Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától
lángba borul a föld,
bizony, megég a nép e tűzben,
menthetetlenül!
Senki sem könyörül testvérén,
sem rokonán!
20 Jobb felé harap,
de nem lakik jól,
bal felől rabol,
azonmód felfalja,
mégsem elégszik meg,
mind egymást marják és emésztik.
21 Manassé Efraimra támad,
Efraim Manassét marja,
majd mindketten Júdának esnek.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
10 Nézzétek őket,
milyen igazságtalan törvényeket hoznak,
milyen elnyomó rendeleteket írnak!
2 Nem szolgáltatnak igazságot a nincstelennek,
megfosztják jogaiktól népem szegényeit,
kirabolják az özvegyeket,
kifosztják az árvákat!
3 De mitévők lesznek majd a büntetés napján?
Mihez kezdenek, mikor rájuk zúdul
a messziről jövő, pusztító áradat?
Kihez fordulnak segítségért?
Hová rejtik el kincseiket?
4 Bizony, nem menekülhetnek!
Vagy a foglyok közé görnyednek,
vagy a holtak közé hullanak.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
István védekező beszéde
7 A főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?” 2 Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor ő Mezopotámiában lakott, s még nem költözött Háránba. 3 Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«[a] 4 Ekkor Ábrahám kiment a káldeusok országából[b], és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek. 5 Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy talpalatnyit sem. Azonban megígérte, hogy majd neki és leszármazottjainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.
6 Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott rabszolgasorba kényszerítik, és nyomorgatják majd őket négyszáz évig. 7 Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket, s azután majd kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.«[c]
8 Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center