Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
Bevezetés
1 Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben[a] élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában. 2 Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében[b] történt. 3 Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén[c], a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.
Isten trónja
4 Ezt láttam: észak felől viharos szél fújt, és nagy zivatarfelhő közeledett, amelyben egymást érték a villámok. Körülötte világosság ragyogott, a belsejében pedig tűz égett, amelyből aranyszínű fény sugárzott, olyan, mint az olvasztott fém ragyogása. 5 A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított, 6 de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt. 7 Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz. 8 Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak, 9 és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.
10 Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt. 11 Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket. 12 Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra. 13 Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs.
Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki. 14 A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.[d]
15 Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy mindegyikük lába mellett egy-egy kerék látható. 16 Ezek a kerekek mintha ragyogó aranysárga fényű drágakőből készültek volna: egyformák voltak, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. 17 Mind a négy teremtmény megfordulás nélkül minden irányban tudott mozogni. 18 Mind a négynek még a hátát is mindenütt szemek borították. Milyen fenségesek és félelmetesek voltak!
19-20 Amikor valamerre elmozdultak, a mellettük lévő kerekek is szorosan velük együtt haladtak. Amikor a teremtmények felrepültek, a kerekek is velük együtt repültek, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt. Mindig arra mozdultak, amerre a szellem akarta. 21 Ha a teremtmények továbbmozdultak, a kerekek is velük együtt haladtak, ha ők megálltak, a kerekek is, ha ők felrepültek, a kerekek is, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt.
22 A fejük fölött kristály-boltozathoz[e] hasonló mennyezet látszott. 23 A boltozat alatt mindegyik teremtmény két szárnyát kiterjesztette úgy, hogy az éppen összeérjen a mellette lévő teremtmények szárnyával. Másik két szárnyával a pedig a saját testét takarta be.
24 Amikor a teremtmények mozogtak, a szárnyuk olyan hangot keltett, mint a tengerparti hullámok zúgása, vagy mint a Mindenható Isten hangja, vagy egy nagy sokaság morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.
25 Azután hangot hallottam a fölöttük lévő mennyezet felől — ekkor ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
19 és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.
Saul Damaszkuszban
Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban. 20 Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.
21 Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és ezt kérdezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézusban hisznek? Hiszen ide is azért jött, hogy letartóztassa, és a jeruzsálemi főpapokhoz hurcolja őket!”
22 De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Messiás, és zavarba hozta őket.
23-24 Egy idő múlva a damaszkuszi zsidók összefogtak, és elhatározták, hogy végeznek Saullal. Éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják. Saul azonban megtudta, mire készülnek. 25 A tanítványai pedig az egyik éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon kívülre, és így elmenekült.
Saul Jeruzsálemben
26 Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett. 27 Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
28 Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. 29 Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt. 30 Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.
31 Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center