Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
118 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart hűséges szeretete!
2 Mondja hát Izráel népe:
„Örökké tart hűséges szeretete!”
14 Az Örökkévaló az erőm és győzelmi énekem,
ő szabadít meg engem!
15 Öröm és győzelem éneke hangzik
az istenfélők otthonaiban,
mert az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
16 Igen, az Örökkévaló karja győzelmet aratott,
az Örökkévaló ismét megmutatta hatalmát!
17 Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Örökkévaló tetteit!
18 Megfenyített az Örökkévaló,
de mégsem adott át a halálnak!
19 Nyissátok ki a győztesek kapuját,
hadd menjek be rajta,
hadd dicsérjem az Örökkévalót!
20 Ez az Örökkévaló kapuja,
csak a győztesek mehetnek be rajta!
21 Uram, köszönöm, hogy válaszoltál hívásomra,
és szabadítóm lettél!
22 A kő, amelyet a ház építői félredobtak,
éppen az lett a ház sarokköve!
23 Bizony, nagy csoda ez a számunkra,
az Örökkévaló tette ezt!
24 Ez az a nap, amit az Örökkévaló készített,
hát örüljünk ma, és örvendezzünk ennek!
17 kivéve Siserát, aki egyedül futott el.
Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. 18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. 20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.
22 Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!
23 Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt.
24 De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége!
Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!
25 Mikor Sisera vizet kért,
Jáél tejet adott neki,
fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.
26 Bal keze sátorcövekért nyúlt,
jobb kezébe munkások kalapácsát vette,
Sisera fejét szétzúzta, összetörte,
halántékát földhöz szegezte.
27 Így esett el Sisera egy asszony lába előtt,
Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé.
Ott fekszik holtan, megsemmisült!
28 Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja,
kezét tördeli, aggódva várja fiát:
»Miért késik harci szekere oly soká?
Nem hallom lovai patkóit, miért?«
29 Legbölcsebb szolgálója nyugtatja,
és maga is egyre csak ezt mondogatja:
30 »Biztosan most osztoznak a zsákmányon!
Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is,
meg díszes ruhák Siserának,
festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is,
színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«
31 Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló!
De akik szeretnek téged, tündököljenek,
mint a fölkelő nap, ereje teljében!”
Ezután 40 évig béke volt Izráelben.
A napba öltözött asszony és a vörös sárkány
12 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból. 2 Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje. 3 Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. 4 Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik.
5 Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához. 6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.
7 Ezután háború kezdődött az égben. Mihály[a] és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. 8 A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, 9 hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre.
10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta:
„Most lett a győzelem Istenünké,
most mutatta meg az erejét,
most érkezett el királyi uralkodásának ideje!
Isten Messiása most kezdi gyakorolni királyi hatalmát,
mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.
11 Testvéreink legyőzték a Vádlót a Bárány vérével,
legyőzték beszédükkel, mert tanúskodtak az igazságról,
legyőzték, mert nem ragaszkodtak az életükhöz sem,
s nem féltek a haláltól.
12 Örüljön a Menny,
és ti mind, akik a Mennyben laktok!
De jaj nektek, föld és tenger,
mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében,
mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center