Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
körülvettek, mint az idegenek,
szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
és gúnyoltak.
17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!
18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
de gonosz tervet szőnek azok ellen,
akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
Kérlek, ne hallgass!
Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
Kelj fel, és ítélj a javamra!
Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
Örökkévaló Istenem!
Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
Bizony, örül szolgái sikerének!”
28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
és minden nap dicsérlek!
A szombati nyugalom törvénye(A)
35 Mózes összegyűjtötte Izráel egész közösségét, és ezt mondta nekik: „Ezeket parancsolta az Örökkévaló nektek: 2 »Hat napon keresztül végezzétek a munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom szent napja, amely az Örökkévaló számára van elkülönítve. Aki ezen a napon is közönséges munkát végez, az halállal bűnhődjön! 3 Szombaton még tüzet se gyújtsatok otthonaitokban!«”
Adakozás a Szent Sátor építéséhez(B)
4 Mózes kihirdette Izráel egész közösségének: „Ezt parancsolta az Örökkévaló: 5 »Gyűjtsétek össze, amit az Örökkévalónak akartok ajándékozni! Mindenki szabad elhatározásából hozzon ajándékot az Örökkévalónak! Ezeket a dolgokat gyűjtsétek össze: aranyat, ezüstöt, bronzot; 6 kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat, finom fehér lenvásznat; kecskeszőrt, 7 vörösre festett kosbőrt, kikészített állatbőröket, sittim fát;[a] 8 világításra szolgáló olívaolajat; balzsamot és illatszereket a felkenetés szent olajához és a szent füstölőszerhez; 9 ónix-köveket és egyéb drágaköveket, hogy befoglalják az efódba és a hósenbe.
10 Akik közöttetek jól értenek a különböző mesterségekhez, jöjjenek, és készítsenek el mindent, amit az Örökkévaló parancsolt: 11 a Szent Sátor takaróit, kapcsait, rácsait, reteszeit, oszlopait és az oszlopok talpait; 12 a Szövetségládát, annak fedelét és rúdjait; 13 a szent kenyerek asztalát, annak rúdjait, eszközeit és a szent kenyereket; 14 az arany mécstartót, annak eszközeit, mécseseit és a hozzá való olajat; 15 az illatáldozati oltárt és annak rúdjait; a felkenetés olaját és a füstölőszert; a Szent Sátor bejárati függönyét; 16 az égőáldozati oltárt, annak bronzrostélyát, rúdjait és eszközeit; a mosdómedencét és annak állványát; 17 az udvar kerítésének függönyeit, oszlopait, az oszlopok talpait; az udvar bejáratának függönyét; 18 a Sátor cövekeit, az udvar kerítésének cövekeit és a feszítő köteleket; 19 a papi ruhákat a szent helyen való szolgálathoz: Áron szent főpapi ruháját és Áron fiainak papi ruháit.«”
20 Ezután a gyűlés feloszlott, és Izráel közössége hazament. 21 Akiket szívük indított, és szellemük készségessé tett, elhozták adományaikat az Örökkévalónak. Összegyűjtötték a Szent Sátor és a papi ruhák elkészítéséhez szükséges anyagokat, és a Sátorban végzendő szolgálatokhoz szükséges dolgokat. 22 Jöttek a férfiak és asszonyok, és készségesen hozták arany ékszereiket: ruhákra való díszes csatokat, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle egyéb ékszert, és az Örökkévalónak ajándékozták.
23 Mindenki azt hozta, amije volt. Hoztak különböző fonalakat: kéket, bíborpirosat, skarlátvöröset, finom lenfonalat és kecskeszőrt, vörösre festett kosbőrt és kikészített állatbőrt. 24 Akinek ezüst- vagy bronztárgyai voltak, azokat hozták ajándékul az Örökkévalónak. Akinek sittim fája volt, azt ajánlotta föl.
25 Azok az asszonyok, akik ehhez értettek, a saját kezükkel fonták meg a fonalakat: kéket, bíborpirosat, skarlátvöröset és finom lenfonalat. 26 Azok az asszonyok, akik értettek hozzá, és készségesek voltak, fonalat fontak a kecskeszőrből.
27 A nép vezetői hoztak ónix-köveket és egyéb drágaköveket az efód és a hósen elkészítéséhez. 28 Ezen kívül hoztak még olívaolajat a mécsesekhez, meg különféle illatszereket a felkenetés olajához és a jó illatú füstölőszerhez.
29 Így hozták el önkéntes ajándékaikat a nép közül mindazok — asszonyok és férfiak egyaránt —, akiket szívük indított, hogy el lehessen végezni mindazt a munkát, amelyet az Örökkévaló Mózes által elrendelt.
9 Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára. 10 Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: 11 megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. 12 Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. 13 Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”
14 Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”
15 Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” 16 Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.
17 Péter még azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a látomás, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Ott álltak a kapu előtt, és Simon mester házát keresték. 18 Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek is hívnak.
19 Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, de a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged. 20 Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.” 21 Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”
22 Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” 23 Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.
Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center