Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávidé.

4 Sámueltől az Örökkévaló üzenetei pedig egész Izráelben mindenhová eljutottak és közismertekké váltak. Éli nagyon megöregedett, és a fiai továbbra is olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.^[a]

Az Örökkévaló Szövetségládája a filiszteusokhoz kerül

Történt ezután, hogy Izráel hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-Háézer mellett vert tábort. A filiszteusok Afék közelében táboroztak, ² és felsorakoztak Izráel seregével szemben. Majd elkezdődött a csata, amelyben Izráel vereséget szenvedett. A filiszteusok harc közben levágtak vagy 4 000 izráeli katonát.

³ Ezután a maradék izráeli sereg visszavonult a táborába. Az izráeli vezetők azt kérdezték: „Vajon miért engedte meg ma az Örökkévaló, hogy a filiszteusok megverjenek minket? Hozassuk el Silóból az Örökkévaló Szövetségládáját a táborba, hogy amikor közénk jön, megszabadítson bennünket ellenségeinktől!”

⁴ A nép követeket küldött Silóba, hogy hozassák el a kerubokon trónoló Seregek Urának, az Örökkévalónak Szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is kísérte Isten Szövetségládáját. ⁵ Amikor az Örökkévaló Szövetségládája megérkezett a táborba, az egész izráeli sereg olyan hangos örömujjongásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett. ⁶ Kiáltásukat meghallotta a filiszteusok serege is. Azt kérdezték: „Mit jelenthet ez a nagy kiabálás a héberek^[b] táborában?”

Amikor megtudták, hogy az Örökkévaló Szövetségládája érkezett Izráel táborába, ⁷ a filiszteusokat félelem fogta el, és ezt mondták: „Jaj nekünk! A héberek istenei^[c] jöttek a táborukba! Ilyen még sohasem történt! ⁸ Jaj nekünk! Ki tudna megszabadítani bennünket ezeknek a hatalmas isteneknek a kezéből, akik szörnyű csapásokkal és betegségekkel sújtották az egyiptomiakat! ⁹ Legyünk hát bátrak és erősek! Régebben a héberek szolgáink voltak. Harcoljunk hát, ahogy férfiakhoz illik, nehogy most nekünk kelljen őket szolgálnunk!”

¹⁰ Így hát a filiszteusok teljes erővel harcoltak, és másodszor is legyőzték az izráeli sereget, amely súlyos vereséget szenvedett, és szétszéledt. Azon a napon 30 000 izráeli katona esett el a csatában, akik pedig életben maradtak, mind hazafutottak. ¹¹ A filiszteusok zsákmányul ejtették Isten Szövetségládáját, és megölték Hofnit és Fineást, Éli fiait is.

^12-13 A csata után egy Benjámin törzsébe tartozó katona elmenekült, és Silóba futott. Ruháját megszaggatta, és fejére földet szórt^[d], így érkezett Silóba. Ekkor Éli éppen a város kapujánál ült, mert nagyon aggódott Isten Szövetségládája miatt. Mikor Siló lakosai meghallották a katonától a vereség hírét, az egész város hangosan jajgatni kezdett. ^14-15 Éli is hallotta a nagy zajt, de nem látott semmit, mert már 98 éves volt, és megvakult. Megkérdezte hát valakitől: „Mit jelent ez a nagy kiáltozás?”

Akkor a benjámini katona odafutott Élihez, és elmondta, mi történt: ¹⁶ „Uram, éppen a csatából jövök, amely ma zajlott, onnan futottam el.”

„Mondd már, fiam, mi történt!” — sürgette Éli.

¹⁷ „Izráel serege súlyos vereséget szenvedett, és megfutamodott a filiszteusok elől. Nagyon sokan elestek közülünk, s a te két fiad is meghalt, Isten Szövetségládáját pedig zsákmányul ejtették a filiszteusok!” — mondta a hírnök.

¹⁸ Amikor a katona Isten Szövetségládáját említette, Éli hanyatt esett a székéről, a falnak ütközött, és azonnal meghalt, mert kitörte a nyakát. Már nagyon idős és kövér ember volt. Húsz^[e] éven keresztül volt Izráel bírája.

Izráel dicsősége elveszett!

¹⁹ Éli menye, Fineás felesége ebben az időben gyermeket várt, és már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta, hogy Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és hogy az apósa és a férje meghalt, elfogták a szülési fájások, és hamarosan megszülte gyermekét. ²⁰ A szülésnél segédkező asszonyok biztatták: „Ne félj, mert fiút szültél!” De Fineás felesége nem válaszolt, nem is figyelt oda, mert már haldoklott. ²¹ Halála előtt azonban még nevet adott újszülött fiának. „Íkábódnak” nevezte.^[f] Azért adta fiának ezt a nevet, mert Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és az apósa meg a férje meghalt. ²² Ezért mondta: „Isten dicsősége elhagyta Izráelt, mert Isten Szövetségládáját elvitték!”

Jól gazdálkodjatok Isten ajándékaival!

⁷ Közeledik már az idő, amikor minden a csúcspontjára ér és befejeződik. Ennek megfelelően legyetek józanok, éberek és mértékletesek, hogy imádkozni tudjatok! ⁸ Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet készségessé tesz titeket arra, hogy megbocsássatok egymásnak.

⁹ Gyakoroljátok a vendéglátást, de panaszkodás nélkül! ¹⁰ Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! ¹¹ Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!

A szenvedés és az ítélet

¹² Kedves barátaim, ne érjenek benneteket meglepetésként ezek a mostani szenvedések, amelyek próbára teszik a hitetek valódi voltát. Ne gondoljátok, hogy valami szokatlan dolog történik veletek! ¹³ Inkább örüljetek, hogy részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, s akkor majd teljes szívvel örülhettek akkor is, amikor dicsősége megjelenik. ¹⁴ Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.

¹⁵ Közületek senki se szenvedjen amiatt, hogy gyilkolt, lopott, bűnt követett el, vagy más dolgába avatkozott. ¹⁶ Ha viszont azért kell szenvednie, mert Krisztus követője, akkor ezt ne szégyellje, hanem ellenkezőleg: szerezzen dicsőséget Istennek azzal, ahogyan Krisztus nevét viseli!

¹⁷ Mert itt az ideje, hogy az Isten családján kezdve elinduljon az ítélet. Ha pedig velünk kezdődik, mi lesz a vége azok számára, akik nem engedelmeskednek az Istentől származó örömhírnek?

¹⁹ Ezért, akik Isten akarata szerint kell elviseljék a szenvedést, bízzák rá magukat hűséges Teremtőjükre, és továbbra is tegyék azt, ami jó és helyes!