Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az Örökkévaló Szelleme nyugszik rajtam
61 Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam,
mivel fölkent engem az Örökkévaló.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket,
2 hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét,
Istenünk bosszúállása napját,
és megvigasztaljak minden gyászolót.
3 Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak,
azoknak fejére ékes koronát tegyek
a hamu helyett,
öröm olaját adjam nekik
a gyász helyébe,
és dicséret palástját adjam rájuk
a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.
Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket,
akiket az Örökkévaló ültetett,
hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,
4 hogy újjáépítsék az ősi romokat,
helyreállítsák, ami régen elpusztult,
és felépítsék a romba dőlt városokat,
melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.
8 Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
és örök szövetséget kötök velük.
9 Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
„A Templomba felvezető ének.”
126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
a foglyokat a száműzetésből Sionba,
azt hittük, álmodunk!
2 Lelkünk megtelt vidámsággal,
nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
ezért örvendezünk!
4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
ahogy zápor után a kiszáradt medrek
ismét megáradnak!
5 Akik sírva vetik a magot,
örvendezve arassanak!
6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
ujjongással hozza be kévéit[a] a mezőről!
Mária dicsőíti Istent
46 Mária pedig ezt mondta:
47 „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
48 mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
boldognak és áldottnak mond engem,
49 mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
Szent a neve!
50 Nemzedékről nemzedékre
irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51 Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52 ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
az alázatosakat pedig felemelte.
53 A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
54 Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
mert nem felejtette el ígéretét,
hogy könyörületesen bánik velünk.
55 Mert ezt ígérte őseinknek,
Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”
16 Mindig örüljetek! 17 Szüntelen imádkozzatok! 18 Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!
19 A Szent Szellemet ne akadályozzátok abban, hogy a munkáját végezze! 20 A prófétai ajándékot és üzeneteket ne becsüljétek le, 21 viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok, 22 de maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!
23 Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön! 24 Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.
6 Isten küldött egy embert, akit Jánosnak[a] hívtak. 7 Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, s hogy mindenki halljon arról, aki a világosság, és higgyen benne. 8 Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról mindenkinek.
Bemerítő János tanúskodik Jézusról(A)
19 A jeruzsálemi vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Bemerítő Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”
20 János nyíltan megmondta, és elismerte: „Nem én vagyok a Messiás!”
21 „Akkor ki vagy, talán Illés?” — kérdezték.
„Nem” — mondta János.
„Te vagy a Próféta?”[a]
János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”
22 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?”
23 Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja:
»Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!«”[b]
24 Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak. 25 Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem pedig a Próféta, akkor miért meríted be az embereket?”
26 János erre így válaszolt: „Igaz, én vízbe merítem be az embereket, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek. 27 Ő az, aki később fog megérkezni, mint én, s akinek még a saruját sem vagyok méltó levenni a lábáról.”
28 Mindezek a Jordán folyó keleti oldalán lévő Betániában történtek, ahol János bemerítette az embereket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center