Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Zain

Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait^(A)

²² Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.

²³ Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében ²⁴ ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. ²⁵ De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? ²⁶ Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! ²⁷ Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.

²⁸ Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. ²⁹ Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.

³⁰ Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. ³¹ Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”

³² Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! ³³ Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.

A Nagy Parancs: szeresd az Örökkévalót, Istenedet!

6 Ezek a törvények, parancsok és rendelkezések, amelyekről azt mondta Istenünk, az Örökkévaló, hogy ezekre tanítsalak benneteket. Ezekhez igazítsátok az életeteket azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek. ² Ezekből tanuljátok meg, hogy tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, Isteneteket — ti is, gyermekeitek is, meg az ő utódaik is mind. Tartsátok meg törvényeit és parancsait, amelyeket tőlem hallotok, hogy hosszú ideig élhessetek! ³ Figyeljetek hát rám, Izráel népe! Engedelmesen kövessétek az Örökkévaló tanítását, hogy jó dolgotok legyen, és megsokasodjatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, ahogy őseink Istene, az Örökkévaló megígérte.

¹⁷ Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett! ¹⁸ Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy másoknak is segítsünk kibékülni vele. ¹⁹ Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és eltörölte a bűneikről szóló feljegyzést — s az erről szóló üzenetet pedig ránk bízta. ²⁰ Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!” ²¹ Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette.^[a] Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.