Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
Dicsőítő ének
18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
a tenger mélyére hajítod
összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
Ábrahám[a] iránti szövetséges szereteted,
amint megesküdtél őseinknek régen.
Milyen alapon fogad el Isten bennünket?
21 Isten azonban mégis képes arra, hogy a maga számára elfogadhatóvá tegye az embert a Törvény nélkül is. Nekünk meg is mutatta ezt az új utat, amelyről már a Törvény és a próféták is beszéltek. 22 Isten ugyanis mindenkit elfogad, aki hisz Jézus Krisztusban, attól függetlenül, hogy az illető zsidó, vagy nem zsidó. 23 Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön.
24 Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amelyet a Jézus Krisztus által elvégzett megváltásban kaphatunk meg. 25 Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa. Ez Jézus vére, vagyis a halála által lehetséges. Így mutatta meg Isten, hogy ő mindig igazságos. Igazságosságát mutatja az, hogy türelmes volt, és Jézusra való tekintettel elengedte a múltban elkövetett bűnöket. 26 Ugyanígy az is Isten igazságosságát bizonyítja, hogy most elfogadja azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek.
27 Ezek után dicsekedhetünk-e valamivel? Egyáltalán nem! És miért nem? Vajon az a törvény teszi lehetetlenné, amely a tetteken alapul? Nem, hanem a hit törvénye! 28 Ezt úgy értem, hogy az ember az Istenben való hite által válik Isten számára elfogadhatóvá, nem pedig annak következtében, amit a Törvényt követve tesz. 29 Vagy talán Isten csak a zsidók Istene? Nem lehet egyúttal más népeké is? Bizony, ő a nem zsidók Istene is! 30 Hiszen csak egy Isten van, és ő az, aki a zsidókat[a] a hitük alapján teszi elfogadhatóvá, a nem zsidókat[b] pedig ugyancsak a hitük segítségével. 31 Vajon érvénytelenné akarom-e tenni a Törvényt, amikor a hitet hangsúlyozom? Egyáltalán nem! Sőt, inkább megerősítem a Törvény érvényességét a hit által.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center