Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltáréneke.
83 Istenem, kérlek, ne hallgass!
Ne maradj csendben, szólj!
Ne hallgass, Uram!
2 Nézd, támadásra készülnek ellenségeid,
gyűlölőid lázadoznak ellened!
3 Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen,
tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.
4 Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen!
Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”
5 Mind együtt tanácskoztak,
szövetséget kötöttek ellened Örökkévaló:
6 Edom népe és az izmáeliek,
a moábiak és a hagriak,
7 Gebál népe, Ammon és Amálek fiai,
a filiszteusok és Tírusz lakói.
8 Még Asszíria is csatlakozott hozzájuk,
és Lót utódait segíti. Szela
9 Istenünk, verd meg őket,
mint Midján népét,
mint Siserát és Jábint a Kisón-pataknál!
10 Pusztuljanak el, mint ellenségeink Éndórnál,
akik temetetlenül maradtak a földön!
11 Istenünk, úgy bánj vezéreikkel,
mint Órébbel és Zeébbel,
főembereikkel, mint Zebahhal és Calmunnával[a]!
12 Mert azt mondták:
„Foglaljuk el Isten népének földjét!”
13 Istenem, söpörd el őket,
ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”,[b]
szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!
14 Pusztítsd el ellenségeinket,
mint tűz az erdőt,
mint bozóttűz a dombokat!
15 Viharod kergesse őket,
forgószéllel rémítsd meg őket!
16 Borítsa szégyen az arcukat,
hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,
s hogy téged keressenek!
17 Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,
alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!
18 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!
Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!
Tudják meg, hogy Felséges vagy
az egész Földön!
Barzillaj elbúcsúzik Dávidtól
31 A gileádi Barzillaj is eljött Rógelaimból a Jordán gázlójáig, hogy segítsen Dávid seregének átkelni. 32 Barzillaj már nagyon idős volt: nyolcvan esztendős. Ő tartotta el Dávidot és seregét, amíg Mahanaimban táboroztak, és gondoskodott minden szükségükről, ugyanis nagyon gazdag ember volt.
33 Dávid ezt mondta neki: „Barzillaj, jöjj át velem a Jordánon, és gondot viselek rólad Jeruzsálemben!”
34 „Ó, uram, meddig élhetek én még? — válaszolt az aggastyán. — Nem érdemes már nekem veled Jeruzsálembe mennem! 35 Hiszen 80 éves vagyok, s már nem tudok különbséget tenni jó és rossz között, már nem érzem az étel-ital ízét, alig hallom az éneklő férfiak és nők hangját. Csak a terhedre lennék, uram, királyom. 36 Átkelek ugyan veled a Jordánon, és egy darabon még elkísérlek, de azután visszatérek. Miért is jutalmaznál meg engem ennyire? 37 Kérlek, engedd meg, hogy szolgád békességben hazatérjen! Szeretnék a saját városomban meghalni, hogy apám és anyám sírboltjába temessenek. De itt van Kimhám, legyen ő a szolgád helyettem! Ő menjen át urammal, a királlyal, és kérlek, bánj vele jóindulattal!”
38 A király így válaszolt: „Jól van, jöjjön hát velem Kimhám, és úgy bánok vele, ahogy kívánod! Megteszek mindent, amit kértél.”
39 Akkor a király és az egész nép átkelt a Jordánon. Azután a király elbúcsúzott Barzillajtól, megölelte, arcát megcsókolta, és megáldotta. Barzillaj pedig visszatért otthonába.
40 Kimhám ettől kezdve a királlyal ment. A király és serege azután Gilgálba érkezett. Júda serege Vele ment Júda serege, meg Izráel seregének fele is.
41 Azután az izráeli[a] férfiak mind a királyhoz mentek, és ezt mondták: „Júda törzséből való testvéreink magukhoz fordítottak téged! Miért ők hoztak át téged, a házad népét és a seregedet a Jordánon?”
42 De a júdai férfiak együttesen így válaszoltak nekik: „Azért, mert a király hozzánk áll közelebb, hiszen a rokonunk! Miért haragudtok emiatt? Hiszen nem ettünk ingyen kenyeret a király költségén! Nem is jutalmazott meg bennünket a segítségünkért!”
43 „Akármit is mondotok, nekünk tízszer akkora jogunk[b] van Dávid királyhoz, mint nektek! — vitatkoztak az izráeliek. — Miért néztek le bennünket? Nem mi tanácsoltuk először, hogy királyunkat hazahozzuk?”
Így vitatkoztak, de végül a júdai férfiak szava erősebbnek bizonyult az izraeliek beszédénél.
10 Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”[a] 11 Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: „Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni.”[b] 12 A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: „Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt.”[c] 13 Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza:[d] „Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki.”[e] 14 Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center