Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Aháb elveszi Nábóttól a szőlőskertjét

21 Ezek után történt a következő eset. A jezréeli Nábótnak volt egy szép szőlőskertje Ahábnak, Samária királyának a palotája mellett. ² Aháb szerette volna megszerezni ezt a kertet, ezért szólt Nábótnak: „Add nekem a szőlőskertedet, mert közel van a palotámhoz! Szeretnék ott egy veteményes kertet telepíteni. Adok cserébe egy jobb szőlőskertet, vagy kifizetem az árát, ha kívánod.”

³ De Nábót így felelt: „Mentsen meg attól az Örökkévaló, hogy másnak adjam a családi örökségemet!”

⁴ Aháb megharagudott és elkeseredett, hogy Nábót nem akart megválni a családi örökségétől. Így ment haza, de annyira el volt keseredve, hogy még enni sem akart, inkább lefeküdt, és a fal felé fordult.

⁵ Jezábel, a felesége megkérdezte: „Mi bánt téged? Mitől vagy olyan szomorú, hogy még enni sem akarsz?”

⁶ Aháb elmondta, mi történt: „Kértem a jezréeli Nábótot, hogy adja el nekem a szőlőskertjét, mert meg akarom venni tőle. Felajánlottam azt is, hogy adok helyette másikat cserébe, de semmiképpen nem akar megválni tőle.”

⁷ „Ugyan — mondta a felesége —, emiatt ne búsulj, hiszen te vagy Izráel királya, nem igaz? Kelj csak föl, egyél-igyál, majd én megszerzem neked Nábót szőlőjét!”

⁸ Ezután Jezábel leveleket írt Aháb király nevében, Jezréel városa idős vezetőinek és befolyásos előkelő polgárainak, majd a leveleket a király gyűrűjével lepecsételte. ⁹ Ez állt a levelekben:

„Hirdessetek böjtöt a városban, hívjátok össze a gyűlést, és ültessétek Nábótot az egyik főhelyre. ¹⁰ Azután keressetek két hitvány férfit, akik hajlandók hamisan tanúskodni Nábót ellen. Mondják azt, hogy hallották, amint Nábót gyalázta Istent és a királyt. Utána vigyétek ki a városból, és kövezzétek meg Nábótot, hogy meghaljon!”

¹¹ Jezréel vezetői és előkelő polgárai megtették, amit Jezábel írt nekik. ¹² Böjtöt hirdettek, összehívták a népgyűlést, és Nábótot előre ültették. ¹³ Két hitvány férfi a népgyűlés előtt azzal vádolta Nábótot, hogy gyalázta Istent és a királyt. Ezután Nábótot kivitték a városból, és halálra kövezték. ¹⁴ Majd üzenetet küldtek Jezábelnek: „Nábótot megköveztük, és meghalt.”

¹⁵ Jezábel, amint megkapta az üzenetet, Ahábhoz sietett: „A jezréeli Nábót meghalt! Most már elfoglalhatod magadnak a szőlőskertjét, amelyet nem akart eladni neked!” ¹⁶ Aháb azonnal oda is ment, és elfoglalta Nábót kertjét.

Illés kihirdeti az Örökkévaló ítéletét Aháb ellen

¹⁷ Ekkor az Örökkévaló szólt a tisbei Illés prófétának: ¹⁸ „Indulj, és menj el Ahábhoz, Izráel királyához, aki Samáriában uralkodik, és éppen most ment Nábót szőlőskertjébe, hogy azt birtokba vegye. ¹⁹ Ezt mondd neki: »Aháb, ezt üzeni neked az Örökkévaló: Ugye, hogy meggyilkoltad Nábótot? Most még a földjét is elvetted?!« Mondd meg neki: »Tudd meg Aháb, azon a helyen, ahol a kutyák fölnyalták Nábót vérét, ott fogják fölnyalni a te véredet is! — Az Örökkévaló mondja ezt neked!«”

²⁰ Illés tehát elment Ahábhoz, aki mikor meglátta, így fogadta: „Már megint rám találtál, ellenségem?”

„Igen, megtaláltalak — mondta Illés —, mert egészen odaszántad magad, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tart! ²¹ Ezért halld meg, mit üzen neked az Örökkévaló: »Aháb, emiatt elpusztítalak téged! Sőt, kiirtom minden férfiutódodat, szabadokat és szolgákat egyaránt, hogy írmagjuk sem marad!

A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.

¹⁵ Mi, akik zsidónak születtünk — nem pedig ugynevezett „Izráelen kívüli bűnösnek” —, ¹⁶ jól tudjuk, hogy az ember nem a Törvény szerinti tettei alapján válik Isten számára elfogadhatóvá. Isten egyedül a Jézus Krisztusban való hit által fogad el bennünket! Mi ugyanis azért hittünk a Krisztus Jézusban, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljunk. Isten pedig azért fogadott el bennünket, mert hittünk Krisztusban, s nem a Törvény szerinti tettek alapján. Ezek által ugyanis soha senki sem válhat Isten számára elfogadhatóvá.

¹⁷ Mi zsidók azért jöttünk Krisztushoz, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk. Ekkor ismertük fel, hogy mi is bűnösök vagyunk. Talán ez azt jelenti, hogy Krisztus tesz minket bűnössé? Semmi esetre sem! ¹⁸ Hiszen ha újból felvenném magamra azt a köteléket, amelyet egyszer már levetettem, akkor lennék csak igazán törvényszegő! ¹⁹ Maga a Törvény vetett véget annak az életnek, amelyet a Törvény uralma alatt éltem. Meghaltam a Törvény számára, hogy attól kezdve Istennek éljek.

²⁰ Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem. ²¹ Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.

Akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret

³⁶ Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. ³⁷ Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában látják vendégül, ő is odament, és hozott magával egy alabástrom korsócskát, amely értékes illatszerrel volt töltve. ³⁸ Az asszony sírva megállt Jézus mögött, a lábánál. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, azután ráöntötte a drága illatszert. ³⁹ A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”

⁴⁰ Jézus ekkor így válaszolt a házigazda ki nem mondott gondolataira: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”

„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.

⁴¹ Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel. ⁴² Mivel egyik sem tudta megadni, a hitelező mindkettőjüknek nagylelkűen elengedte az adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”

⁴³ Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”

„Igazad van!” — mondta Jézus. ⁴⁴ Majd az asszony felé fordulva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam. ⁴⁵ Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja. ⁴⁶ Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal. ⁴⁷ Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.”

⁴⁸ Ezután az asszonyhoz fordult: „Meg vannak bocsátva a bűneid!”

⁴⁹ Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?”

⁵⁰ Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged, menj békességgel!”

Jézus tanítványai és kísérői

8 Ezután Jézus a tizenkét apostollal együtt bejárta a városokat és falvakat, s mindenhol hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet. ² Volt velük néhány asszony is, akikből Jézus gonosz szellemeket űzött ki, és különböző betegségekből gyógyított meg: a magdalai Mária, akiből hét gonosz szellem ment ki; ³ Johanna, Kuza felesége; azután Zsuzsanna, meg sokan mások is. (Kuza Heródes egyik főembere volt.) Ezek az asszonyok a saját vagyonukból támogatták és szolgálták Jézust és a tanítványokat.