Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.

Prófécia Aháb ellen

³⁵ Ezután történt, hogy a próféták tanítványai közül az egyik azt mondta a társának: „Kérlek, üss meg engem!” Azért mondta ezt, mert az Örökkévaló parancsolta neki. De a társa nem akarta megütni. ³⁶ Akkor az első próféta azt mondta neki: „Mivel nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, mihelyst elmész innen, egy oroszlán támad rád, és megöl téged.” Így is történt: alighogy elváltak, egy oroszlán támadt rá, és megölte azt a prófétát.

³⁷ Ezután az első próféta megkért egy másik férfit: „Kérlek, üss meg engem!” Az úgy megütötte, hogy a próféta meg is sebesült. ³⁸ Ezután a próféta bekötötte sebes arcát, és így nem lehetett ráismerni. Azután odaállt az út szélére, és várta, hogy Aháb király arra jöjjön. ³⁹ Jött is, a próféta pedig kiáltott hozzá: „Uram, királyom, segíts rajtam! Én is részt vettem az arám sereg ellen vívott csatában. Az egyik társam odahozott hozzám egy arám foglyot, és ezt mondta: »Őrizd ezt a foglyot, amíg visszajövök! Ha hagyod megszökni, életéért az életeddel fizetsz, vagy egy talentum^[a] ezüstöt adsz váltságdíjul!« ⁴⁰ Nekem azonban valami dolgom akadt máshol, és mire visszamentem, a fogoly megszökött.”

A király így válaszolt: „Magad mondtad ki ítéletedet! Beismerted, hogy a te hibádból szökött meg, tehát felelős vagy érte!”

⁴¹ Ekkor azonban a próféta levette a kötést az arcáról, és a király fölismerte, hogy a próféták közé tartozik. ⁴² A próféta így szólt a királyhoz: „Ezt mondja neked az Örökkévaló: »Futni engedted azt a férfit, akit én halálra szántam, emiatt életeddel fizetsz életéért, és népeddel népéért!«”

⁴³ Izráel királya ezután haraggal és elkeseredve ment haza Samáriába.

Meggyógyít egy béna férfit^(A)

¹⁷ Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. ¹⁸ Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, ¹⁹ a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. ²⁰ Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”

²¹ Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”

²² Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? ²³ Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? ²⁴ Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”

Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”

²⁵ Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. ²⁶ Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”