Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.
68 Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid szanaszét!
2 Ahogy a füstöt elfújja a szél,
s a viasz szétolvad a tűzben,
úgy semmisüljenek meg a gonoszok
Isten jelenlétében!
3 Az igazak pedig örülnek,
és vigadnak Istennel együtt,
ujjonganak Isten jelenlétében!
4 Énekeljetek Istennek!
Énekkel dicsérjétek nevét!
Építsetek utat annak,
aki száguldva közeledik a pusztán át:
JAH[a] az ő neve!
Örvendjetek előtte!
5 Az árváknak édesapja,
az özvegyeknek gondviselője vagy
szent lakóhelyeden, Istenünk!
6 A magányosoknak Isten otthont szerez,
a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki,
de a lázadók a forró sivatagban laknak.
7 Istenünk, mikor elindultál néped előtt,
mikor kivezetted őket Egyiptomból,
átvonultál a sivatagon, Szela
8 még a föld megremegett,
az ég is megolvadt előtted!
Megrendült a Sínai-hegy,
és megolvadt Izráel Istene előtt!
9 Ó, Istenünk, bőven adtál esőt,
felüdítetted örökségedet, mikor eltikkadt.
10 Nyájad visszatért, és megpihent földjén.
Istenem, még szegényeiket is megáldottad!
19 Áldott legyél Örökkévaló!
Napról napra segítesz terheinket hordani.
Te vagy megmentő Istenünk! Szela
20 Isten, a mi Istenünk ment meg minket,
az Örökkévaló Isten szabadít meg a Haláltól!
9 A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát,
ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
10 Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni,
hordja a búzát a gazdag magtárába,
miközben ő maga éhezik.
11 Olajat présel a gazdag olajfaligetében,
mustot sajtol szőlőskertjében,
közben szomjúság gyötri.
12 A városban haldoklók hörgése hallik,
sebesültek kiáltanak segítségért,
de Isten mit sem törődik velük.
13 Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak,
s nem törődnek vele, hogy mit kíván,
nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
14 A gyilkos felkel reggel,
hogy megölje a szegény nyomorultat.
Éjjel meg olyan lesz,
mint a tolvaj.
15 A prostituált szeme az alkonyatot lesi,
hogy ne lássa senki, mikor útjára indul,
még arcát is eltakarja.
16 A tolvaj éjjel indul útjára,
a sötétség leple alatt betör a házakba.
De nappal bezárkózik,
mert látni sem akarja a világosságot.
17 Nekik az éjfél a reggelük,
a halál árnyéka az ismerősük.
18 De a gonoszok hirtelen eltűnnek,
ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat,
átkozott lesz örökségük a földön,
szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
19 Úgy nyeli el őket a holtak hazája,
mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
20 A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti,
csak a férgek örülnek neki.
Senki sem emlékszik rá többé,
és gonoszságának örökre vége szakad.
21 A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt,
és nem tesz jót az özvegyekkel.
22 Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat,
és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
23 Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak,
szemmel tartja útjaikat.
24 A gonoszok talán kis időre sikeresek,
de hamar eltűnnek.
Levágják őket is, mint a gabona kalászát,
meghalnak, mint bárki más.
25 Nem így van? De igen!
Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”
Isten a Krisztusban való hit által fogad el bennünket
11 Amikor viszont Péter Antiókhiába érkezett, nyíltan szembeszálltam vele, mivel helytelenül viselkedett. 12 Amikor ugyanis Péter először jött Antiókhiába, közösséget vállalt és együtt étkezett a nem zsidó származású hívőkkel. Azután néhány férfi érkezett Jeruzsálemből, akiket Jakab küldött, s ettől kezdve Péter minden kapcsolatot megszakított a nem zsidókkal. Ugyanis félt azoktól a zsidóktól, akik azt gondolták, hogy minden nem zsidó származású hívőt körül kell metélni.
13 Péter képmutató viselkedéséhez csatlakoztak a jelen lévő hívő zsidók is. Még Barnabást is rávették a képmutatásra. 14 Amikor tehát láttam, hogy nem az örömhír igazsága szerint viselkednek, mindnyájuk előtt felelősségre vontam Pétert: „Ha te zsidó létedre magad sem tartod meg a zsidó szokásokat, akkor miért kényszeríted a nem zsidókat, hogy zsidó módra éljenek?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center