Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
135 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,
2 akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának
udvaraiban álltok!
3 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó!
Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!
4 Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló,
hogy Izráel népe legyen drága kincse!
5 Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas:
minden más istennél nagyobb!
6 Igen, az Örökkévaló mindent megtehet!
Amit akar, megteszi Mennyen és Földön,
tengereken, vagy a mélységben!
7 Felhőket emel fel a föld széléről,
villámokat szór szét, esőt hullat,
szelet hív elő rejtekhelyéről.
8 Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit,
embereket, állatokat egyaránt.
9 Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba,
a Fáraó és összes szolgái ellen.
10 Megvert erős népeket,
megölt hatalmas királyokat:
11 Szihónt, Emór királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán összes királyait,
12 országaikat pedig Izráelnek,
népének adta örökségül.
13 Örökkévaló, neved örökre megmarad!
Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!
14 Az Örökkévaló megítéli népét,
és jóindulatával fordul szolgáihoz.
15 A nemzetek bálványai csak szobrok,
emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.
16 Szájuk van, de nem beszélnek,
szemük van, de nem látnak,
17 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem lélegzenek.
18 Ilyenek lesznek, akik készítik őket,
akik a bálványokban bíznak!
19 Izráel népe, áldd az Örökkévalót!
Áron családja, áldd az Örökkévalót!
20 Lévi családja, áldd az Örökkévalót!
Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!
21 Áldott az Örökkévaló a Sionon,
aki Jeruzsálemben lakik!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Bálványimádás a Templomban
8 A száműzetés hatodik évében,[a] a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét. 2 Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém. 3 Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte. 4 Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.
5 Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.
6 Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”
7 Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban. 8 Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.
9 „Menj be az ajtón — mondta —, és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!” 10 Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!
11 Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát. 12 Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«” 13 Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”
14 Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt[b] siratták.
15 „Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta. 16 Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!
17 Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé! 18 Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”
Fülöp bemeríti az etióp főembert
26 Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”
27-28 Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere[a] volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta. 29 Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!” 30 Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”
31 Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Éppen azt a részt olvasta, amely így szól:
„Ahogy a juhot levágni viszik,
úgy vezették őt.
Ahogy a bárány hallgat, amikor nyírják,
ő sem szólt egy szót sem.
33 Megszégyenítették, és igazságtalanul bántak vele.
Élete véget ért a földön,
s nem fogják emlegetni utódait!”[b]
34 A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?” 35 Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.
36 Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” [37] [c] 38 Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. 39 Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját. 40 Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center