Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
2 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
19 Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül és a papok vénei közül.
2 Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, a mely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, a melyeket én szólok néked;
3 És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül [bele] a füle.
4 Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, a kiket sem õk nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel;
5 És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tûzben, égõáldozatul a Baálnak, a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam.
6 Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.
7 És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el õket ellenségeik elõtt, és az életökre törõknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül.
8 És e várost csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyûködik az õ nagy romlásán.
9 És megétetem velök az õ fiaik húsát és leányaik húsát és megeszi kiki az õ barátjának húsát, a megszállás alatt és a veszedelem alatt, a melylyel megszorongatják õket ellenségeik és a kik keresik az õ lelköket.
10 Azután törd el e korsót azok szeme láttára, a kik elmennek veled.
11 És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, a mint összetörhetõ e cserépedény, a mely többé meg sem építhetõ; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz [más] hely a temetkezésre.
12 Így cselekszem e helylyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, a milyen Tófet.
13 És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, a melyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek.
14 Azután hazajöve Jeremiás Tófetbõl, a hová az Úr küldte vala õt prófétálni; megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek:
15 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, a melyrõl szóltam õ ellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.
6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, a melyet követtél;
7 A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:
8 Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövõ életnek ígérete.
9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.
10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élõ Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívõknek.
11 Ezeket hirdessed és tanítsad.
12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.
13 A míg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra.
14 Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.
15 Ezekrõl gondoskodjál, ezeken légy, hogy elõhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek elõtt.
16 Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.