Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
44 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
11 Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.
7 A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.
2 És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.
3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.
4 Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.
5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.
6 Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.
7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.
8 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.
9 Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.
10 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.
11 És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.
12 De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.
13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!
14 És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.
15 Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.
16 Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.
43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.
44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46 Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47 És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?
48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.