Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
7 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,
3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.
7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.
12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága.
18 Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
5 Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2 Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az õ földén, és nincs, a ki felemelné.
3 Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4 Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7 A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9 A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erõsségekre.
31 Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.
32 És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.
33 És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.
34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
41 Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.
42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.