Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

34  Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

² Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

³ Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

⁴ Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

⁵ Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

⁶ A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

⁷ Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

⁸ Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

¹⁹ Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

²⁰ Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

²¹ Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

²² A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.

¹² Ebben az idõben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.

¹³ És meghallgatá õket Ezékiás, és megmutatta nékik az õ egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszerszámokat, a drága kenetet és az õ fegyveres házát és mindent, a mi csak találtatott az õ kincstáraiban, és nem volt semmi az õ házában és egész birodalmában, a mit meg nem mutatott volna Ezékiás.

¹⁴ Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földrõl jöttek, Babilóniából.

¹⁵ És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, a mit nékik meg ne mutattam volna.

¹⁶ Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:

¹⁷ Ímé eljõ az idõ, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.

¹⁸ És a te fiaid közül is, a kik tõled származnak és születnek, elhurczoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.

¹⁹ Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, a melyet szólál: És monda: Nem [merõ jóság-é], ha békesség és hûség lesz az én napjaimban?

7  Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta,

² A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenbõl: a ki elsõben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

³ Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

⁴ Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;

⁵ És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptõl, azaz az õ atyafiaiktól, jóllehet õk is az Ábrahám ágyékából származtak;

⁶ De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,

⁷ Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

⁸ És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:

⁹ És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitõl is, a tizedszedõtõl,

¹⁰ Mert õ még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.