Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:]
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat [a porba?]
4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,
és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.
5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimrõl mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6 Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az õ beszédén:
keresém õt, de nem találám,
kiáltám õt, de nem felele nékem!
7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltõmet tõlem
a kõfalnak õrizõi.
8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!
9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
10 Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer közül is kitetszik.
11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak.
12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
[szép] teljesen helyheztettek.
13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az õ ajkai liliomok,
melyekrõl csepegõ mirha foly.
14 Az õ kezei aranyhengerek;
melyek befoglaltattak topázba;
az õ teste elefántcsontból való mû,
zafirokkal megrakva.
15 Az õ szárai márványoszlopok;
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az õ tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa.
16 Az õ ínye édességek,
és õ mindenestõl fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai!
17 Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük õt veled együtt?
18 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
19 Én az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet.
6 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljõnek a fördõbõl,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és meddõ azok között nincsen.
19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenrõl való meggyõzõdéséért tûr keserûségeket, méltatlanul szenvedvén.
20 Mert micsoda dicsõség az, ha vétkezve és arczul veretve tûrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tûrtök, ez kedves dolog Istennél.
21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az õ nyomdokait kövessétek:
22 A ki bûnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23 A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetõzött; hanem hagyta az igazságosan ítélõre:
24 A ki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.
25 Mert olyanok valátok, mint tévelygõ juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.