Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
15 Csináltata pedig Dávid magának házakat az õ városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
2 Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.