Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
48 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.
3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.
4 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
5 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
6 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
7 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;
8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.
10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:
15 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!
3 Sok ideig tartó hadakozás lõn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erõsbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.
2 Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsõszülött vala Ammon, a Jezréelbõl való Ahinoámtól;
3 A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétõl, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;
4 És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,
5 A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétõl való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6 Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.
7 Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda [Isbóset] Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?
8 Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az õ atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te [mégis] ez asszonynak vétkét reám fogod most.
9 Úgy cselekedjék Isten Abnerrel [most] és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele:
10 Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerõsítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig.
11 És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tõle.
12 Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erõm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.
7 A szem elõtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy õ a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint õ maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi [vagyunk.]
8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erõtelen, és beszéde silány.
11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is.