Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
148 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Urat az égbõl; dicsérjétek õt a magas helyeken!
2 Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege!
3 Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai!
4 Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
5 Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.
6 Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.
7 Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
8 Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik;
9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;
10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
12 Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel:
13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!]
14 És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétõl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Õ hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erõsségem az én Istenem!
6 Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
9 Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:
10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.
11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
12 Ímé, ezek messzirõl jönnek ímé, amazok észak és a tenger felõl, és amazok Sinnek földérõl!
13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az õ anyja és az õ testvérei állanak vala odakünn, akarván õ vele szólni.
47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48 Õ pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49 És kinyujtván kezét az õ tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50 Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám.