Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
131 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
19 Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.
20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.
21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22 Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.
23 Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;
24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.