Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
16 Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erõs a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
[mégis] megvetnék azt.
11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették õt.
14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nékem, hová tetted õt, és én elviszem õt.
16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta néki.
19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyûltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.