Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
16 Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
10 Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer közül is kitetszik.
11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak.
12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
[szép] teljesen helyheztettek.
13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az õ ajkai liliomok,
melyekrõl csepegõ mirha foly.
14 Az õ kezei aranyhengerek;
melyek befoglaltattak topázba;
az õ teste elefántcsontból való mû,
zafirokkal megrakva.
15 Az õ szárai márványoszlopok;
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az õ tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa.
16 Az õ ínye édességek,
és õ mindenestõl fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai!
17 Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük õt veled együtt?
18 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
19 Én az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet.
6 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljõnek a fördõbõl,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és meddõ azok között nincsen.
15 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.
3 Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;
4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettõnek;
6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.