Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
60 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.
13 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!
5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
8 Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!
9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.
10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.
14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
2 Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással;
3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg elõttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, a melyért fogoly is vagyok;
4 Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
5 Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.
6 A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen,] sóval fûszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.