Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
22 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
17 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.
6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.
9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
7 Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok,
8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat.
11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikõtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élõ Istentõl elszakadjon;
13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által:
14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.
15 E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.