Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
110 Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
3 A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.
4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5 Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;
6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.
7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.
3 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;
2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.
3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.
5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.
7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.
10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.
12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.
11 Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.
12 Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?
13 Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendõt, és kalmárkodunk, és nyerünk;
14 A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.
15 Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
16 Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.
17 A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bûne az annak.