Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
69 Ments meg, Istenem, bajaimból,
mert az árvíz torkomig ér!
2 Feneketlen sárba süllyedek,
lábam nem talál szilárd talajt.
Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
3 Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak.
Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt,
oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
13 De én csak hozzád imádkozom, Örökkévaló!
Csak te fogadj be engem!
Istenem, hallgass meg,
hiszen nagyon szeretsz!
Válaszolj nekem, megmentő Istenem!
14 Húzz ki ebből a sárból,
ne süllyedjek tovább!
Ments meg gyűlölőimtől,
emelj ki a mély vízből!
15 Ne hagyd, hogy elsodorjon az áradat,
ne engedd, hogy elnyeljen a mélység!
Ne hagyd, hogy a sírgödör bezáruljon fölöttem!
16 Örökkévaló, hallgass meg!
Szereteted olyan jó!
Fordulj hozzám,
hiszen tudom, hogy szeretsz!
30 Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét,
és hálaadással dicsőítem őt!
31 Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret,
mint az oltáron égő ökrök és bikák!
32 Az alázatosak és szegények
megértik ezt, és örülnek!
Elevenedjen meg szívetek,
akik Istent imádjátok!
33 Mert az Örökkévaló meghallgat titeket,
nem felejti el a foglyokat!
34 Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger,
és minden, ami bennük van!
35 Mert Isten megszabadítja Siont,
és újra felépíti Júda városait,
hogy ott lakjon népe megint,
és örökségét birtokba vegye.
36 Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei,
akik szeretik őt, azok laknak majd ott!
Bábel tornya
11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. 2 Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet[a] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. 3 Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.
4 Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”
5 Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. 6 Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! 7 Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”
8 Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. 9 Azért nevezik azt a várost Bábelnek,[b] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.
Szűk kapu és keskeny ösvény(A)
13 „A szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta. 14 De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny, és csak kevesen találják meg.”
A hamis prófétákról(B)
15 „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhoknak álcázva közelednek hozzátok, de belül olyanok, mint a ragadozó farkasok! 16 Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét. 17 Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat. 18 A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót. 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre dobnak. 20 Tehát ezeket a hamis prófétákat is a tetteik eredményei alapján ismeritek fel.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center