Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
Könyörgés a helyreállításért
5 Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk!
Nézd, milyen gyalázatban élünk!
2 Országunkat[a] idegen nép foglalta el,
házainkban idegenek laknak!
3 Apátlan árvák lettünk,
anyánk meg özveggyé.
4 Még ivóvizünket is pénzért vesszük,
tűzifánkért is fizetnünk kell.
5 Elnyomóink igáját vettük nyakunkra,
roskadásig hajszolnak,
percnyi pihenést sem hagynak.
6 Hogy éhen ne haljunk,
Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.
7 Őseink vétkeztek, de már nincsenek,
mi hordozzuk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki tőlük megszabadítson.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket,
a pusztai rablók kardja fenyeget.
10 Bőrünk megfeketedett, mint a kemence,
a hosszú éhezéstől.
11 Az asszonyokat megerőszakolták Sionban,
a leányokat is Júda városaiban.
12 A fejedelmeket felakasztották,
nem kímélték meg a véneket sem.
13 A fiatalokat nehéz munkára fogták,
a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.
14 A vének nem ülnek már a város kapujánál,
az ifjak sem énekelnek többé.
15 Szívünk öröme, jaj, odavan,
gyászra fordult minden ünnepünk!
16 Lehullott fejünkről a virágkoszorú,
jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Szívünk megtelt fájdalommal,
szemünk könnytől homályos,
18 mert elpusztult a Sion hegye,
sakálok járnak csak romjain!
19 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz,
királyi trónod mindörökre fennáll.
20 Miért felejtkeznél meg rólunk örökre?
Miért hagytál el minket oly soká?
21 Állíts helyre bennünket, Örökkévaló,
hogy újra fölépüljünk[b],
tedd olyanná napjainkat, mint régen!
22 Ugye, nem vetettél el bennünket végleg?
Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?
Jézus isteni hatalma
19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet a saját elhatározásából, csak azt, amit az Atyától lát, mert látja, hogy mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi. 20 Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még ezeknél nagyobb dolgokat is fog rábízni, s akkor fogtok majd igazán csodálkozni! 21 Az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik. Ugyanígy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.
22 Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte.
24 Igazán mondom nektek: aki hallgat a szavamra, és hisz abban, aki elküldött engem, annak már örök élete van. Az ilyen ember nem kerül kárhoztató ítélet alá, mert már átment a halálból az örök életre. 25 Igazán mondom nektek, eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak a szavára, örökké élni fognak. 26 Mert ahogyan az élet forrása az Atyában van, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy benne is az élet forrása legyen. 27 Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott meghallja a sírokban a Fiú hangját, 29 és előjön. Akik életükben jót tettek, az örök életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat műveltek, azért támadnak fel, hogy ítéletre kerüljenek.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center