Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Mária dicsőíti Istent
46 Mária pedig ezt mondta:
47 „Dicsérem az Örökkévalót teljes szívemből-lelkemből,
szellemem ujjong Istennek, Üdvözítőmnek,
48 mert rátekintett alázatos szolgálóleányára!
Bizony, mostantól fogva minden nemzedék
boldognak és áldottnak mond engem,
49 mert nagy dolgot tett velem a Hatalmas!
Szent a neve!
50 Nemzedékről nemzedékre
irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51 Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:
szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52 ledöntötte trónjukról az uralkodókat,
az alázatosakat pedig felemelte.
53 A szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,
a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el.
54 Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
mert nem felejtette el ígéretét,
hogy könyörületesen bánik velünk.
55 Mert ezt ígérte őseinknek,
Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökké.”
19 Másnap reggel Elkána és családja imádkozott az Örökkévaló előtt, majd hazaindultak Rámába.
Sámuel születése
Ezután Elkána együtt hált a feleségével, és az Örökkévaló megemlékezett Anna kéréséről. 20 Anna áldott állapotba került, és amikor eljött az ideje, fiút szült. Sámuelnek[a] nevezte, mert az Örökkévalótól kérte őt.
21 Ezután Elkána ismét fölment az Örökkévaló házához, Silóba, hogy bemutassa egész családja évenkénti áldozatát és teljesítse, amit az Örökkévalónak fogadott. 22 Anna azonban nem ment vele, mert még szoptatta Sámuelt. Ezt mondta a férjének: „Ameddig Sámuelt szoptatom, nem megyek Silóba. Ha már elválasztottam, akkor majd felviszem őt az Örökkévaló elé, hogy ott maradjon, és fölajánlom őt, hogy egész életében nazír legyen.”[b]
23 Elkána ezt felelte: „Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod.[c] Maradj a fiúnk mellett, amíg el nem választod. Az Örökkévaló teljesítse a szavadat”.[d] Így Anna otthon maradt, ameddig Sámuelt el nem választotta.
Anna Silóba viszi Sámuelt
24 Amikor eljött az ideje, Anna elválasztotta a fiát, és fölvitte az Örökkévaló házába, Silóba, bár a gyermek még igen kicsi volt. Magával vitt egy 3 éves bikát, egy éfá[e] lisztet és egy tömlő bort is az áldozathoz. 25 Amikor megérkeztek Silóba, Elkána az előírások szerint feláldozta a bikát az Örökkévalónak.[f] Utána Anna rábízta a gyermeket Élire, 26 és ezt mondta neki: „Uram, kérlek, hallgass meg! Amilyen biztos, hogy élsz, olyan igaz, hogy én vagyok az az asszony, aki itt álltam melletted, ezen a helyen, amikor az Örökkévalóhoz imádkoztam. 27 Nézd! Egy fiúért imádkoztam, és az Örökkévaló őt adta nekem! 28 Ezért hát elhoztam a gyermeket, hogy az Örökkévalónak adjam. Szolgálja az Örökkévalót[g] egész életében!”
Azután Anna Silóban hagyta a gyermeket, és imádta az Örökkévalót.[h]
Jézus a mennyei Főpapunk!
8 Látjátok, nekünk ilyen Főpapunk van! Ez a lényege annak, amit eddig mondtunk. Igen, Jézus a Mennyben, a Felséges Isten trónjának jobb oldalán[a] ül, 2 és főpapként szolgál a mennyei Szentek Szentjében[b], az igazi Templomban, amelyet az Örökkévaló épített, nem az emberek.
3 Minden főpapnak az a dolga, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen Isten elé. A mi Főpapunk, Jézus sem kivétel. 4 De, ha még mindig itt, a földön élő ember lenne, nem is lehetne pap, hiszen már megvannak azok, akik a Törvény szerint az áldozatokat bemutatják. 5 Az a szolgálat azonban, amelyet a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy amikor Mózes a Szent Sátor felállítására készült, Isten így figyelmeztette: „Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a hegyen mutattam neked!”[c] 6 Az a szolgálat, amit Isten Jézusra bízott, sokkal magasabb rendű, mint a földi papoké.
Az Új Szövetség
Ugyanígy az Új Szövetség, amelyet Jézus hozott létre, sokkal magasabb rendű, mint a Régi Szövetség, mert sokkal jobb ígéretekre épült.
7 Ha a Régi Szövetség tökéletes lett volna, nem lett volna szükség helyette egy másikra. 8 De Isten nem volt megelégedve a népével, ezért így szólt hozzájuk:
„Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —,
amikor új szövetséget kötök
Izráel népével és Júda népével,[d]
9 de ez az új nem olyan lesz, mint a régi,
amelyet őseikkel kötöttem azon a napon,
amikor kézen fogva kivezettem őket
Egyiptom földjéről.
Mivel nem maradtak hűségesek
a régi szövetséghez,
én is elfordultam tőlük,
— mondja az Örökkévaló. —
10 Azok után a napok után majd
új szövetséget kötök Izráel népével,
— mondja az Örökkévaló —,
törvényeimet beírom értelmükbe,
bevésem a szívükbe,
Istenükké leszek,
ők pedig népemmé lesznek.
11 Nem lesz többé szükség rá,
hogy valaki a testvérét, vagy társát tanítsa.
Nem mondja neki: »Ismerd meg az Örökkévalót!«,
mert mind ismerni fognak engem
— a legkisebbtől a legnagyobbig.
12 Mert megbocsátom gonoszságaikat,
és bűneikre többé nem emlékezem.”[e]
13 Isten „újnak” nevezte ezt a szövetséget — ez pedig azt jelenti, hogy a Régi Szövetség már elavult, s nem használható. Ami pedig elavult és használhatatlan, az hamarosan el is fog tűnni.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center